Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

F. V. Cann Kaj Szi: A marxi természetfelfogás és humanista 17. aspektusa Törőcsik Miklós: Valláselméleti kérdések a Gazdasági-filozófiai kéziratokban

- 32 gyak uralkodnak. A munkás számára nem létezik ez a tárgy, sőt maga válik az általa létrehozott tárgy szolgájává. "Minél inkább kidolgozza magát a munkás, annál hatalmasabb lesz az .idegen, tárgyi világ, amelyet magával szemben létrehoz, annál szegényebb lesz ö maga, az ő belső világa, annál kevesebb lesz az ő sajátja. Ugyanígy van a vallásban

. Minél többet helyez az ember Istenbe, annál kevesebbet tart meg önmagában."*

0 A továbbiakra is érvényesnek tekintjük az azonosítást. Egyben jelezhetjük, hogy a marxi fetisizmus-elmélet kulcsmondatai a következő mondatok. "A munkás belehelyezi az életét a tárgyba; de immár nem az övé, hanem a tárgyé. Minél nagyobb tehát ez a termék, annál kevesebb ő maga. A munkásnak a maga termékében való külsővé-idegenn

é válása nemcsak azzal a jelentőséggel bír, hogy munkája tárggyá, küls

ő exisztenciává válik, hanem, hogy raj ta kívül , tőle függetlenül, idegenül exisztál és vele szemben önálló hatalommá válik, hogy az élet, amelyet a tárgynak kölcsönzött, olleriségnnon én idegenül lép vele szembe."

1

1 Miután az elidegenülés a tárgy és a munkás viszonyában, valamint a l? természet és a munkás viszonyában megmutatkozott, Marx mindennek az okára világít rá. Ez magának a munkának az elidegenedése: "az elidegenülés nemcsak a termelés eredményében, hanem a termelés aktusáb

an, magán £ termelő tevékenysége

n belül megmutatkozik"/' Ezáltal jön létre az a helyzet, amelyben a munkás a munkáján kívül érzi. magát "otthon", tehát embernek, mivel munkája kényszermunka. Ezáltal fordul meg a cél-eszköz viszony; a munka pusztán a létfenntartás eszközévé lesz, amely elől úgy menekülnek, mint a dögvész elől, ha nincs kényszer. Mindez újra egy analógiához vezet el bennünket. "A külsőleges munka, az a munka, amelyben az ember külsővé-idegenné válik, az önfeláldozás, a sanyargatás munkája. Végül a munka külsőlegessége a munkás számára megjelenik abban, hogy nem az ő sajátja, hanem másvalakié, hogy nem az övé, hogy benne ő nem önmagához, hanem másvalakihez tartozik. Mint ahogy a vallásba

n az emberi fantázia, az emberi agy és az emberi szív öntevékenysége az egyéntől függetlenül, azaz mint idegen, isteni vagy ördögi tevékenység hat az egyénre, ugyanúgy a munkás tevékenysége nem az ő öntevékenysége. Másé, magamagának elvesztése."

1

4 A tárgytól és a tevékenységtől való elidegenedés folyamányaként a nembeliségtől való elidegenedés következik: az ember nem egyetemesen, ha-