Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/12)

Zaják Etelka: I. évfolyamos orosz szakos hallgatók szókincsének fejlesztése audiovizuális módszerekkel

- 97 - í kintetében többé-kevésbé megegyezett a kísérleti csoport összetételével. A kísérleti csoport létszáma 20, a kontrollcsoporté 24 fő volt. A mérések feladatainak összeállításánál szogorúan figyelembe vettük a lexika, a nyelvtan és a fonetika tanmeneteket, s mindig csak a már befejezett témák alapján szerkesztettük meg a kérdéseket, feladatokat. Miután az audiovizuális eszközökkel folytatott oktatás fő célja a beszédkészség eredményesebb fejlesztése volt, így elsősorban e készséget, illetve az ezzel szorosan összefüggő egyéb készségeket mértük: hallás utáni megértés, kérdésekre válasz adása, kérdések szerkesztése képekhez, hallott orosz nyelvű szöveg orosz nyelven valő elmondása, kísérő szöveg alkotása és szalagra mondása dia filmhez stb. A beszédkészség szorosan összefügg a szókincs mértékével, illetve a mondatszerkesztési készséggel is, ezért e problémakörben is végeztünk méréseket. A méréskor a hallgatóknak a szókincs gazdagításában elért mennyiségi eredményeit figyeltük meg elsősorban, de kitekintünk néhol minőségi vonatkozásokra is. A mérések során elsősorban a tartalomelmondás, valamint a képekhez szerkesztett kommentárok szógazdagságát vizsgáltuk. A szókincs gazdagságának mérésére a Küllő Mária által a fogalmazások szókincsének mérésében alkalmazott képletet használtuk mi is.^ Az írók költői szótárának gazdagságát, szókincsének variáltsági fokát e képlet segítségével jellemzik. A képletről azt kell tudnunk, hogy "type" (számláló) a szövegben előforduló szavak számát, a "token" (nevező) az összes felhasznált szó számát jelzi. így ki lehet számítani, hogy az író száz szavanként hány új szót használ egy-egy művében. Az eredmény annál jobb, minél közelebb kerül az eredmény az 1 egészhez. Miután a hallgatók szövegei sokkal rövidebbek, így az írók szókincsgazdagságának ezrelékes értékeinél jóval nagyobb számot kapunk. Az elv azonban így is igaz marad, hiszen csakis kisebb számokat nyerünk mint 1 egész, de annál jobb, minél közelebb kerülnek az értékek az egy egészhez. Miután a kísérleti csoport és a kontrollcsoport (beszéde terjedelmének, teljesítményének) összesített eredményei (csoporteredményei) nem térnek el nagyon egymástól, valamint az idők rövidsége miatt nem is tudtak volna túlságosan sok szóvei beszélni, ezért — úgy véljük — a terjedelmek alapján nem szükséges még külön is szelektálni a hallgatói telje-