Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/12)

Hekli József: Vázlatok Zorin drámáihoz

- 91 - í retlen tréfája volt, azonnal visszatér az élet, folytatódik a boldog semmittevés. A hivatalnokok felszabadultan, felfokozott jókedvvel vetik bele magukat szeretet vezérük ünneplésébe. A groteszk ötletre épülő játék, a mai élet visszásságait vette célba. Az író tipikus modellhelyzeteket teremt darabjában, s azokat szatirikus tartalommal tölti meg. A nagyszerű helyzetkomikumokban a különféle konformista típusok — a behízelgő, a köpönyegforgató, az örökösen helyeslő — mind sorra felvonulnak. A komikus történet remek, ironikus epizódjai azonban arra is figyelmeztetnek, hogy az emberi gyarlóságok mindenhol és mindenkor burjánzó világából mindig és újra előbukkanhatnak a befolyásolható és kényelemszerető csúszómászók meg a veszedelmes naplopók. A gogoli dramaturgia hagyományait követő Házasságtörésben (1980) a vágyálom és a realitás örök szembenállásának egyik sajátos változatát karikírozta ki. A vígjátékban a szenzációvágyás, a nagystílűség beteges tüneteit meg a kificamodott morált vette célba az író, görbe tükörben téve nevetségessé azokat. A humoros fordulatokkal felfokozott banális kisvárosi történet főszereplői a kalandra éhes fogorvosnő és a városból elszármazott, sok éjszakai gyötrődéssel kiizzadt versek szerzője, Valetov. Mindketten nagy becsben állnak szűkebb pátriájukban. Bár valójában csupán futó ismerősök, Zara Petrovna Krirn-i nyaralása után elterjedt az a mendemonda, hogy az asszony beleszeretett a koszorús költőbe, s hamarosan várható Velatov látogatása. A fogorvosnő férje, a látszatot fenntartandó, s hogy mentse felesége "becsületét", rábeszéli a hivatalos ügyben városukba érkező poétát, játssza el a hősszerelmest. A rögtönzött színjáték osztatlan tetszést arat, mindenki elégedett, s nem szenved csorbát az asszony "jó híre" sem. A zorini megoldási képletek egyik eredeti változata emeli meg a robbanó ötletekben egyébként is bővelkedő Karnevál-t (1980). A vígjáték a rendkívül divatossá vált s gyakran túlzásba vitt lélekbúvárkodást gúnyolja ki, humoros-groteszk példákkal állítva pellengérre sarlatánokat és nekik vakon hívő pacienseket egyaránt. Az író a jövő emberének "képletéről" álmodozó tudósjelölt, Bogdan és kedvese, Zója kapcsolatán keresztül ábrázolja a mai ideges élet nyugtalanító jelenségeit is, áttételesen érintve az elidegenedés veszélyeit. A csattanós fináléban Zorin groteszk módon