Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/12)

Hekli József: Vázlatok Zorin drámáihoz

- 82 - í lenségeskedés vibrál. Varvara, a szókimondó újságíró, Trubin meg Pjotr másik fia, Szergej más világot képviselnek, s nyíltan Kirpicsov — azaz Pokrovszkij ügyvéd — pártján állnak. A segítőkész trió kihallgatja Pjotr telefonbeszélgetését, amelyben utasítást ad a Pokrovszkij-ügy végleges — az ítéleten nem változtató — elintézésére. A felháborodott Kirpicsov kiutasítja házából fiát és családját. A darab fináléjában az igazságért harcoló újságíró, Trubin — aki közben Varvara szerelmét is elnyerte — a Pravda legfrissebb számát tartja a kezében, amely fontos közügyként foglakozik a Pokrovszkij-üggyel. A Vendégek az izgalmas téma ellenére is középszerű alkotás. Dramaturgiai felépítése eléggé sablonos, a bonyodalmak nem egyszer abból fakadnak, hogy a pozitív hősök kihallgatják a nem nekik szánt beszélgetéseket. A mesterkélt szituációk, a leegyszerűsített jellemek minőségi hibákat okoztak a drámában. Ide sorolható az is, hogy a kényes Pokrovszkijügyről, illetve a hamis vádról s a részletekről — ami a drámai konfliktus hőfokát tovább emelhette volna — semmi konkrétumot nem tudunk meg. Mai szemmel olvasva a drámát az egykori viharos fogadtatás, az elutasítás talán nehezebben érthető meg. Zorin végül is nem tett mást, csupán képet festett a közállapotokról, rámutatott a társadalom elítélendő kinövéseire, de mindezt nem a szenzációhajhászás, a feltünősködő fenegyerekeskedés inspirálta, hanem az őszinte jobbító szándék. A Vendégek megjelenését követő éles cikkek, nyilatkozatok, írószövetségi viták hullámai hosszú ideig nem csillapodtak, s a szenvedélyes támadások az írót is erősen megviselték. Az ötvenes évek közepén írt darabjain erősen érződik, hogy Zorin, a történtek hatására, kerüli a "rázósabb" témákat, és elsősorban színházismeretére, megszervezett rutinjára építi a középszerű művészi színvonalat sem mindig elérő színműveit. Az Alpatov (1955) című darabja a termelés világába vezet, s egy esztergályos — Alpatov — sorsdarabján keresztül mond el közely-szerű igazságokat felfújt újításokról, karrierista helyezkedésekről. A Bajnokok-ban (1955) még banálisabb történetet mesél el egy futballcsapatról, amely a sorozatos vereségek után fokozatosan visszanyeri küzdőszellemét, sőt bajnokságot is nyer. Az Idegen útlevél (1957) ugyancsak gyenge darab és semmivel sem nő az előbbiek fölé. Talán a Ragyogó május (1958) emelkedik ki némileg a sablonos sorozatból, amelyben már megjelenik a Zorin-drámák újabb