Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/12)

Hekli József: Vázlatok Zorin drámáihoz

- 80 szimplifikáló stílustól a pszichológiailag motiváltabb, maibb realizmushoz eljutott. A mindmáig népszerű Zorin nagy mesterségbeli tudással konstruált, de részben mégiscsak bulvárnak mondható művei, amelyeket a kritika — elsősorban a darabok valós jelentőségét túlnőtt színpadi sikerek nyomán — nem egyszer aránytévesztéssel, fel- és leértékeléssel fogadott, fontos és jellegzetes szerepet töltenek be az összképben, s mindenképpen érdekes színfoltot képviselnek a szovjet drámaművészetben. Műveiből egyértelműen kitetszik, hogy az író az irodalom és színház szorosan összefonódott világában kitűnően kiismeri magát, hiszen közvetlenül az irodalomból, a színpadról került a színházba. Darabjainak többségét a színházszerű építkezés, a változatos dialógusszerkesztés, az élvezetes cselekménybonyolítás, vagyis a színpad törvényeinek kitűnő ismerete jellemzi. A nagyszerűen felépített drámák mellett azonban nem egyszer a pillanatnyi divatnak hódoló, nagyvonalú sietséggel, felületesen megírt s gyorsan feledésbe merülő darabokat is alkotott. A drámaíró rendkívül gyorsan reagál a társadalom változásaira, jó érzékkel választja ki az élet aktuális, kényes-fontos konfliktusait, de azok írói megragadása, művészi ábrázolása alkalmanként kívánnivalókat hagy maga után. Zorin nagyszerűen ráérez a társadalmi mozgásokra, merészen és egyénien ábrázolja a társadalmat felkavaró jelenségeket, eseményeket, de a mindennapi valóságot s annak főbb hőstípusait nem tudta teljes művészi totalitásban megragadni, s ez pályájának és részben tehetségének bizonyos korlátja. Leonyid Zorin még gyermekemberként, 17 évesen a Sólymok (1941) című darabjával debütált szülővárosa színpadán. Bakuból az ifjú tehetség útja hamarosan Moszkvába vezetett, s beiratkozott a Gorkij Irodalmi Főiskolára. Tanulmányai befejezése után rövid ideig dramaturgként tevékenykedett, majd végleg az írás mellett döntött. Ettől kezdve Zorin életrajza teljesen egybeolvadt műveivel. Drámaírói munkássága valójában 1949-től kezdődik az Ifjúság Kis Színház-i bemutatójával. Ezután szinte minden évben új darabbal hívja fel magára a figyelmet, s a hazai sikerek után drámái elég korán betörtek a külföldi — köztük a magyarországi — színpadokra is. Pályakezdő éveiben — kortársaihoz hasonlóan — darabjait a sablonos témák, a sematikus megoldások jellemezték. A mindenáron való nagyot- és újatmondás buktatóit Zorin sem kerülhette el. A már említett Ifjúság című