Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/10)

Kelemen Imre: Zenetanítás az egri érseki tanítóképzőben III. rész (1920-1939)

- 4 - í ideiglenes jelleggel. A minisztériumi rendelkezést követően nem sokkal az átszervezést kötelezővé tevő érseki rendelet is megjelent. Az iskola tanári kara a képzési idő felemelésének gondolatát kezdetben nagy lelkesedéssel fogadta, s abban elsősorban a tanítói pálya tekintélyének emelését látta. Az is nyilvánvaló volt, hogy a hosszabb tanulmányi idő, a tananyag várható növekedése s nehezebbé válása a jelentkezők számának alakulására is hatással lesz. A kormányzatnak Trianon után nem volt célja a létszámfejlesztés. Az elcsatolt területekről ugyanis nem kevés tanító és tanár költözött az anyaországba, akikkel a háborús események következtében megüresedett állásokat betölthették (2). Az 1921/22-es iskolai évben azonban az I. osztályba mindössze 8 növendék iratkozott be, ami a vártnál jóval alacsonyabb létszámot jelentett. A tanári karnak ilyenformán gondosan mérlegelnie kellett az elkövetkezendő évek kilátásait. így tehát amikor a Tanítóképző Tanárok Országos Egyesülete a hatosztályú tanítóképző végleges tanításterve elkészítésének tárgyában a testülethez fordult, már egyöntető volt a vélemény, hogy az új képzési forma az iskola nagymértékű elnéptelenedését fogja eredményezni. A tanári kar összegzett véleményét Venczell Ede igazgató juttatta el az illetékes helyre. Ebben a beadványban a négy osztályú képzés visszaállítását javasolták, s egyben hangsúlyozták, hogy ennek tantervét a korszerű követelményeknek megfelelően át kell dolgozni. Valószínű, hogy az ország más tanítóképzőiben is hasonló lehetett a helyzet, mivel a beérkezett észrevételek és vélemények hatására a kormányzat módosította a korábbi rendelkezést oly módon, hogy közbülső megoldásként, mint végleges formát, az öt évfolyamú képzést vezette be. Általános követelményként a hazafias és a vallásos nevelés intezívebbé tételét kívánták meg. így például hivatalosan előírták, hogy az úgynevezett "Magyar Hiszekegy"-et a "nemzeti tárgyak" (magyar, történelem) tanárai órájuk végén modassák el. Megzenésített formájában a Magyar Hiszekegy állandó darabja lett az iskolai ünnepélyeknek, nemcsak a tanítóképzőben, hanem valamennyi iskolában (3). A vallásos nevelés elmélyítését szolgálta az az érseki rendelkezés, amely a diákoknak bizonyos szertartásokon való részvételéről intézkedett. Eszerint kötelezővé vált a tanítás előtti misehallgatás. Va-