Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/07)

Szilva Jánosné: A női úszó- és fürdőkultúra történeti problémái

- 38 toph Lichtenberg (1742-1799) érdekes leírást adott a tengeri fürdőzésekről, amit még a királyi család is igénybe vesz. A modellt később a németek is átvették és ezt aztán a XIX. században Ostendeben is felhasználták. (7. kép). 7. kép. Ostendei fürdőkocsi. (Meiler Ágnes: A fürdőző filozófus Élet és Tudomány 1984. évf. 1032 old. 33. szám Egy kétkerekű kocsin deszkából összetákolt házikó van, s abban kétoldalt padok, ahol a fürdőzők ülnek. A házikó két ajtajú, egyik hátra a másik a kocsis felé nyílik. Ide beszállnak a fürdővendégek, s míg a kocsis a lovával behajt a tengerbe, levetkőznek, vagy egyedül, vagy segítséggel. A hátsó ajtón lévő lépcsőn bemennek a vízbe. Természetesen a kocsis a lovain leméri a vízmélységet, ez általában mellmagasságnál nem mélyebb. S mivel ezt a fürdőt férfiak és nők is igénybe vették s megszerették, nem csoda, ha a XIX. századi úszás első úttörői angliában születtek. Eddig csupán az európai fürdőzésről, úszásról emlékeztem meg. A többi földrész fürdő- és úszóéletéről keveset tudunk. A művészeti albumokat lapozgatva szép példáját láthatjuk a tömeges női fürdőzéseknek Indiában, Kínában. Dél-Amerikából felszínre került szobrocskák igazolják, hogy a tisztálkodást ott is szívügyüknek tekintették a nők. A művészek általában