Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/07)

Szilva Jánosné: A női úszó- és fürdőkultúra történeti problémái

- 31 túlbuzgóság a jellemző. A túlvilági életre s nem a földire készítették fel az embereket, és ezt a testük sanyargatásával akarták elérni. Ennek ellenére az úszás (natare) a lovagi testkultúra egyik alapkövetelménye maradt. A XI-XIII. sz.-ban a népijátékokat leszámítva a nők nem vettek részt a testgyakorlásban. A XIV. sz.-ban ismét fellendült a fürdőkultúra, de a fürdőket főleg tisztálkodásra vették igénybe. A korai középkorban még külön fürödtek a nők és a férfiak. A reneszáns

z időszakban NyugatEurópában általánosabbá vált a fürdőzés, ami ellen valamennyi erkölcsprédikátor hevesen tiltakozott. Ha a korabeli képeket nézzük, nem is alaptalanul (2. kép). 2. kép Fürdőház 1480 előtt Drezdai miniatura Fakádakban vagy dézsákban fürödtek, de ismertek izzasztó fürdőket: