Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/06)

Bozsik Rafael: Megjegyzések Augustinus történetszemléletéhez

- 10 jellemző béke alatt áll az emberben mint egyedben létező béke, ami a "lélek és a test közötti béke". Ezután létezik a test békéje, az pedig a "... részek rendezett mérséklete". Mindez a békék sajátos koncentrikus köreinek tűnik. Mindegyik béke sajátos funkciófogalom. Az emberek szintjén tehát a helyes cselekedet és helyes tudás egymásra vonatkozása adja a békét. Ezt kell tehát megvalósítani a lélekből és testből álló embernek, csakhogy az utóbbi "alkotórész" közös a megelőző szféra teremtményeivel, akik az "ész nélküli párák", az állatok. Az összekötő közös alkotóelemen keresztül átemelődik az alsóbb szint békéje is fentre, de csak erősen alárendelt szerepben, s csak akkor erősödik fel, s uralkodik el teljességgel egy-egy emberen, ha akarata megromlik. Az akarat romlása Augustinus szerint a természet rendje ellen való vétés. A természet rendje szerint viselkedő ember "... a jövőre ígért örökkévalóság után eped, a mulandó földi tárgyakat pedig csak mint vándor használja, nem pedig hogy 1R általuk elvonassék Istentől". A földi javak tehát az emberek életében feltűnhetnek eszközként és célként is. Az igaz akaratú ember számára a javak pusztán az eszköz szerepére korlátozódnak. Tehát: biztosítaniuk kell az ember létfenntartását. Ezt azonban nem értelmezhetjük valamiféle aszketikus vegetálásnak. Bizonyíték erre a következőkben idézett szöveghely, melyben a javak felhasználási célját nyíltan, s annak mértékét, fokát pedig burkoltan közli: "hogy általuk megerősíttessék (ti. a test), hogy e romlandó és lelket nehezítő test terheit ne súlyosbítsa, hanem, 19 hogy velük inkább könnyebben megküzdhessen". Ezáltal kell felszabadítani a köznapi gondok alól az akaratot, hogy az a lehető legnagyobb mértékben fordulhasson Isten felé. Amikor azonban már túl megy a törekvés a megélhetés biztosításának körén, s a javak és fogyasztásuk mintegy öncéllá válnak, akkor már a szerzés kapzsisága állott be, s a cél Isten helyett maga az ember lett. Ez az augustinusi gondolatrendszer logikája szerint tehát az ember romlását okozza. Tömören le is írja az ilyen ember helyzetét: "És így a ... természet javát helytelenül szerető, habár el is 20 éri, ami után vágyakozik, ő maga lesz rossz a jóban..." Tehát a gazdaságnak és produktumainak feladata az ember zavartalan megélhetését biztosító szükségletek kielégítése. Mindebből látható, hogy Augustinus fejtegetése már főbb vonalaiban előlegezi a középkor gazdaság-szemléletének több jellegzetes gondolatát: legszembetűnőbben a beágyazott gazdaság képe