Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/06)

Csesznokné Kukucska Katalin: Adalékok a népiskolák és néptanítók hely-zetéhez Heves megyében 1880-1914 között

- 61 ra 40 éves sikeres szolgálata után 250 forint tanítói nyugdíj vár! Aki tehát teljes életén át silány fizetése miatt a létérti küzdelemre volt kárhoztatva, öreg napjaira, midőn dolgatehetetlenné vált — a kiérdemelt 9 megjutalmazás helyett még nagyobb ínségre vettetik." 1890-ben a V.K.M. nyugdíjtörvény revíziója alkalmából, Halász Ferenc elkészítette a tanítói állások pontos javadalmazásának kimutatását. Én csak a szélsőséges példákat ragadtam ki. Ezek szerint: Heves vármegyében 1890-ben összesen 286 tanítói állás volt. Ezek közül legnagyobb jövedelme a hatvani kántortanítónak volt, 1532 frt. Ezenkívül még volt 8 1.000 frt-on felüli állás, de ugyanakkor még mindig 26 olyan tanító volt, akinek évi jövedelme 300 frt volt. Hosszú idő telt el, amíg mindenhol 300 frt-nál magasabbra emelték a tanítók fizetését. S, hogy mennyire hosszú időnek kellett eltelni, azt nagyon jól példázza Bartha Béla makiári tanító sorsa, melyről levele nyomán értesülünk. "Vagyunk a faluban tanítók hárman, a legöregebb tanítónak, aki 17 éve működik 5 havi fizetésbe adtak 20 frt-ot, azt is nagy rimánkodásra, midőn gyermeke halva feküdt. Én három hónapos fizetésembe kaptam 15 frt-ot. Ha már most megszolgált fizetésünkért megyünk, fizetnek biztatással. Legutóbb 15 forintomért 2 x 15-ször kellett elmennem, míg végre kegyelemből idehajították. Igen kegyelemből, mert Makiáron kegyelemfizetést kap a tanító. Ugyanis nincs a tanítóra költségvetés, így a pótadóból fizettek, de ma már azt sem fogják tenni, mert kereken kimondták: fizetést nem kapnak, nincs pénz. Makiáron évtizedek óta így van, mert a kartársam vallomása szerint 17 esztendő alatt volt rá eset, hogy a község négy évi fizetésével is tartozott nek. Hasztalan volt a jelentés, sorsunkon nem volt segítve. Biztatás és fizetés, aggodalom az életünk. Karácsony előtt is ígérték,=hogy az ünnepek utánra szereznek némi pénzt, s kifizetnek, szereztek is, de nem a mi részünkre, mert midőn a pénztárnok fizetni akart, egy reá pressziót gyakorló egyéniség, megtagadtatta vele a fizetést, azt mondván: Várjanak a tanítók! Mi tehát várjunk, hiszen mi levegőből is megélhetünk. Nekünk nincs szükségünk semmire, hisz mi nem civilizált emberek vagyunk? Mi csak fogadott cselédek vagyunk, akiknek odavetnek pár forintot, hogy egy időre be-