Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/06)

Kriston Pál: Vasútépítések Heves megyében a dualizmus korában

- 41 Debrecenből Nyíregyháza és Tokajon át vitte a vasutat Miskolcra.

6 Természetesen elsősorban Heves vármegye érdekével cselekedett ellentétesen, de nagyon is érthető a nyilván Heves negyei patrióta cikkíró kifakadása, hiszen Heves vármegye XIX. század első felében fokozatosan romló közgazdasági viszonyainak ismételt fellendülését várták a vasút révén az országos gazdasági vérkeringésbe való bekapcsolódástól. Ez a vidék "becsapatott" írja Kormos Béla, s számára már 1862-ben úgy tűnt, hogy "a pest— miskolci vonal elkészítése határtalan időre, talán évekre elhalasztatott". A következő évek igazolták ezt az előrelátást. Megyei tervek és azok kudarca a pest—miskolci vonal ügyében Az ezt követő évek az 1868-as XII. törvénycikk megszületéséig, vagyis már a hatvan—miskolci vonalrész kiépítésére vonatkozó országgyűlési döntésig Heves vármegye és tekintélyes képviselőinek ismételt, de jórészt hiába való próbálkozásainak jegyében telnek el az építés megsürgetésére s a pálya irányának számukra legkedvezőbb kijelölésére. Már a Kassai Kereskedelmi és Iparkamara megkezdi e hosszú küzdelmet, amikor 1863-ban a Helytartótanácshoz írott levelében a pest--miskolci vasút szükségességét indokolván, ezen vasút építésére a legfelsőbb engedélyért folyamodik.

7 A következő évben Udvari rendelet születik e tárgyban, s a Helytartótanács levélben értesíti annak tartalmáról az érintetteket, így Heves vármegye főispán-helytartóját is. A levél ugyan elismeri, hogy a vasútvonal hasznos és szükséges lenne, de közli, hogy: "építésének kérdése jelenleg sikerrel még meg nem oldható. A Tiszavidéki Vasúttársaság 1859. február 31-én felmentetett azon kötelezettsége alól, hogy a pest—miskolci vonalat 1862 végéig megépíteni tartozik. Elsősorban azért, mert ezen új vonal kiépítése esetén a társaság többi vonalainak jövedelme csökkenne, ami már eddig is fokozatosan csökkent. Ilyen körülmények között egy újabb vonal kiépítése pénzviszonyaihoz képest aránytalan nagyságú áldozatra késztetné, de az államkincstár is az eddigieknél tetemesebb előlegekkel kényszeQ rülne a társulatot segélyezni." Ha a fentieket az állam növekvő kamatgaranciális terhei fényében vizsgáljuk, érthetőbbnek tűnik a döntés. Ha Heves megye egyelőre türelemmel várni volt is kénytelen, amíg az épí-