Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/06)
Bohony Nándor: Tata 1695-ben
- 36 hogy állatállományuk már korántsem volt olyan népes, mint a fentieké. E csoport egyik legmódosabb képviselője, Faragó István pl. 12,5 köböl szántót, 5 szekérnyi szénát termő rétet, 4 kapaalja szőlőt, 2 ökröt, 4 tehenet, 5 borjút, 2 tinót, 5 tyúkot, illeltve 19 sertést és malacot mondhatott a magáénak. Végül a helyi társadalom legalján elhelyezkedő 55 családfőről (29,7 %) kell szót ejtenünk. Ezek belsőségéhez, mint említettük, már nem, vagy csak elvétve tartozott külsőség, s ez utóbbi is csupán kaszálót foglalt magában. Mezőgazdaságilag hasznosított földingatlanukat így mindössze 4 szekér szénát adó rét (1,2 %), 17 kapás szőlő (7,6 %) képezte, állatállományuk pedig csupán 30 szarvasmarhát (2,2 %), 11 disznót és malacot (1,9 %) és 36 baromfit (4,4 %) számlált. E rétegbe tartozott az iparosok közel harmada, a csapók több mint fele, s összeírásunk fentebb már részben idézett bejegyzései nem hagynak kétséget afelől, hogy iparűzőink valóban szerény viszonyok között éltek. Továbbá ide tartoztak a testi fogyatékosot és az öregek, akik már nem tudtak magukon segíteni. Ilyen volt pl. a négy gyermekes Markó Márton, akiről azt olvashatjuk, "nemrég megvakult, minden szemevilágától megfogyatkozott,... Istennek nyomorúltja. Semmije sincs." Vagy pl. Körösy Mihály, akiről meg azt írták, "semmije nincs, árvája vagyon, adós fl(orenus) 100." Dolgozatunk végére érve a levonható gazdaság- és társadalomtörténeti tanulságok összegzése gyanánt végül is azt mondhatjuk, hogy a török kiverését követő évtizedben Tatán elsősorban a földművelés biztosította a megélhetést. A megmaradás, az újrakezdés egyetlen záloga a mezőgazdasági termelés kiszélesítése volt, ez viszont, mint korábban már láttuk, az igaerőtől függött. A legfontosabb társadalomtörténeti következtetés pedig az, hogy a megélhetésért folytatott küzdelem nyertesei azok a gazdák voltak, akiknek sikerült igavonó állataikat a békésebb időkre átmenteniük.