Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/06)

Bozsik Rafael: Megjegyzések Augustinus történetszemléletéhez

- 18 39 és a rosszaknak is..." , így az állam csak funkcionálása közben veszi fel az előjelet. Ebben különösen az a meghatározó, hogy feladatát teljesíti-e, s érvényesíti-e az igazságot. Az augustinusi rendszerben az igazi állam sine qua non-ja az igazságosság, ezért mondja ki a sokat idézett megállapítást: "Igazságosság nélkül az államok nem egyebek rablóbandáknál."

4

0 Az állami létet csak erkölcsi téren vitatja el az ilyen organizációktól, de a politikai valóság szemszögéből nézve, ezeket is államnak tekinti. Látván, hogy e fő kritériumot éppen általa mondottan nélkülöző alakulatokat is államnak nevez másutt, megkockáztatható a megállapítás, miszerint a "magnum latronicum" kifejezés a rossz állam irodalmi hevületű szinonimája. Azonban nem foglal el végletes elutasító álláspontot a hatalommal szemben. Az állami ismérv egyik legfontosabb elemének, a másik fölött gyakorolt hatalomnak metafizikai abszolút princípiumaként a bűnt, a vétket jelöli meg. Viszont kitűnik, hogy ez csak genezisében bűnbeesés következménye, létezésében, működésében nem a megtestesült bűn, hanem lehet annak következményeit csillapító szerepe, ha betölti Istentől rendelt célját, s törekvéseit csak a földi béke megteremtésére redukálja. Augustinus az államok közötti viszony, a külpolitika legfőbb rendezőelvének is a békét és az igazságosságot tartja. Láthatóan a kis államok híve, elutasítja az öncélú területszerzést. A hódítást csak akkor tartja jogosnak, ha azáltal az isteni béke háborítóit, a rosszakat pacifikálták. Ily esetekben azonban szinte kötelezőnek mondja a háborút a békétlenkedő szomszéd ellen. Augustinus itt ismét igen szorító helyzetbe került. Elméleti síkon a kisterületű államok híve, de — mint látszik — szereti birodalomméretű hazáját, másrészt látja a jelen tendenciáját, az Impérium széttöredezését kisebb regnumokra, s ugynakkor azt szűrte le a történelemből, hogy a birodalommá válás, szinte egyenes vonulatként mégis mindig kísért. Böleselőnk szeretné elkerülni a jövőben a hódító háborúkat, mert az érzése szerint — már az "evangélium hálójába" jutott népeket, s az egyházat pusztítaná, azonban mégis nyitva hagyja a területszerzés megideologizálásának lehetőségét. Mint eddig láttuk, az állam tulajdonképpen a másodlagos emberi komponens, a test köré szerveződött. Ezáltal egyben alá is rendeltetett a legfontosabb emberi alkotórész, a lélek legteljesebb szolgálatának: plenipotenciás jellegét elvesztve, egyszerű ancillaként. A lélek ügyeinek és Is-