Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/06)

Bozsik Rafael: Megjegyzések Augustinus történetszemléletéhez

- 16 tent, — ha mégis hiszik — hogy a világot élvezhessék..."

3

3 Láthatjuk, az eltérés csak mentális síkon, a lélek és az akarat régióiban fedezhető fel. Egy embernek az általa bírt javak mennyisége még nem adja meg valódi karakterisztikáját, mint azt már a gazdaságról vallott nézeteknél láttuk. Ez tehát — kissé továbbgondolva — úgy értelmezhető, hogy szerzőnk az egyes ember esetében egyáltalán nem azt látja determinálónak, amit mai fogalmaink szerint osztályhelyzetnek nevezünk, nála ez mintegy "másodlagossá" sikkad. Hasonlót látunk, ha a társadalom tagozódásáról vallott nézeteit tömöríteni kényszerülvén csak a szolgai állapotról alkotott gondolatait vizsgáljuk meg. Szerinte a szolgaság létrejötte a bűn következménye, nem pedig Isten által teremtett állapot,

3

4 sőt kifejezetten ellenkezik eredeti akaratával. Csakhogy a fejtegetés továbbvitelében nein következetes. Úgy tűnik, többféle "szolgaság" fogalommal dolgozik. Belekerül ő is Platón és Arisztotelész nehéz helyzetébe, akik nem minden szolgaállapotban levőre tartják jogosnak e kifejezés használatát.

3

5 Augustinusnak ha következetes akarna maradni, minden szolgát vétkesnek kellene tartania. Ennek azonban óriási társadalmi veszélyét megérezvén egyfelől kimunkálja a bűn szolgája fogalmat, ahová szolgatulajdonos úr is tartozhat, másfelől pedig mintha úgy módosítaná gondolatát, hogy a bűn csak a szolgai állapot mint olyan létrejöttének, de nem az egyes emberek szolgaságba kerülésének az oka, tehát nem minden bűnös lesz szolga és nem minden szolga lesz bűnös. Ezt a feltételezést látszik indokolni a következő részlet: "... ha ugyanis nem tudnak uraiktól megszabadulni, tegyék a szolgaságot némiképpen szabaddá, nem képmutató félelemmel, hanem hűséges szeretettel szolgálván..."

3

6 Csakhogy mi van akkor, ha az, akinek szolgálni kényszerülnek, az a vétkek rabja? szerzőnk erre nézve nem igazít el. (Az itt tátongó űrt majd csak egy későbbi egyházi szerző, Johannes Sarisberiensis tölti ki a zsarnokölés elméletének korai gondolatcsírájával.) Viszont humanista gesztusként — tisztességes bánásmódra inti a szolgák urait alárendeltjeikkel szemben. A szociális értelemben vett szolgaság terheit úgy is halványítani törekszik, hogy párhuzamba állítja a jó családatya ideáljával, sokkal terhesebbnek jelentvén ki ez utóbbit. A társadalom rétegződése mellett szól a társadalom egy különböző szervezettségi fokairól. Három szintet különböztet meg: a család, az ál-