Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/06)

Bozsik Rafael: Megjegyzések Augustinus történetszemléletéhez

- 14 legű termiológia kezelése okozza, minthogy az Augustinus társadalomelemző nézeteinek fókuszában álló "civitas" kifejezés látszólag következetlen használata mögött valójában egy stilisztikai eszköz tudatos alkalmazása húzódik meg. Szerzőnk ily esetekben ugyanis a metonimia lehetőségével él, részt emelve az egész helyére. A magyarázat ilyetén való megkísérlésére maga bölcselőnk jogosít fel, amikor egyhelyütt — éppen Vergiliusra hivatkozva, sőt még tartalmilag is idézve őt —, beszél az ilyen alapon no történő megnevezések jogosságáról. A mennyei események fejtegetésekor — a már elemzett angyali csoportok létrejöttéről beszélve — egyértelműen társaságot, társadalmat, közösséget jelent a civitas. Ugyanúgy értendő akkor is, amikor az emberi nemen belül létrejött két nagy közösségi pólus fejlődéséről szól. Az emberi társadalom Augustinus szerint — bár az angyaloktól eltérő időben jön létre — nem egyéb, mint a jó és a rossz lelkek égben már meglevő táborainak földi kiegészülése. így az emberi közösség is kettős létű társadalom, a jók és a rosszak együtteséből áll. Ez a két minősítő kifejezés — mint az előbbiekben már láttuk — az emberek akaratára s az általa vezérelt szeretetükre vonatkozik. E két ellentétes csoport a földi élet során mindvégig egybefonódva, elvegyülten él együtt, nem pedig láthatóan elkülönült, egymással farkasszemet néző ellenséges táborként. Bölcselőnk kifejezetten hangsúlyozza, hogy a frontvonalak a földi lét során nem láthatók. Ennek a kevert, "mixtim" létezésnek okát is megtudjuk. Annak ellenére, hogy a két tömb legtöbb vágyai egymással ellentétesek, sőt kibékíthetetlenek, mégis bizonyos dolgokban — már csak azonos természetük miatt is — egymással megegyező módon járnak el. Összességében azt mondhatjuk: ama két embercsoport — Isten "városának" földi polgárai és az ördög "társaságának" evilági tagjai — között az ellentét és az érdekegyezés elválaszthatatlan, dialektikus viszonya áll fent. A kérdés csak az, miben is áll az azonosság, és miben a szembenállás mozzanata. Bombasztikus — és bölcselőnk gondolatait végletesen elsekélyítő — megoldás lenne azt felelni, hogy az egyezés nyilván a köznapi értelemben vett kevésbé lényeges, az ellentét pedig a "lényeges", "fő" dolgokban mutatkozik meg. A megoldást egy eddig nem nagy figyelemre méltatott szöveghely adja meg, egyetlen mondatba tömorítvén az eltérés mozzanatát: "Mivel azonban a földi városnak oly bölcsei voltak, kiket az isteni tanítás nem helyesel ..., így történt, hogy a mennyei város nem bír-