Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/06)
Bozsik Rafael: Megjegyzések Augustinus történetszemléletéhez
- 12 nos ok rejtezik. Tehát — mint mondottuk — a két szint lényeit a lélek hozza közös nevezőre, s ezért a két szint eseménysorát végeredményben a lélek mint olyan összefüggő, egységes megnyilvánulási folyamataként lehet s kell tekinteni. Mindezek miatt az angyalok körében történtek előlegezik az emberiség legfontosabb eseményét. A lélekkel bíró legmagasabb rendű teremtmények szintjén elkülönült tehát két tábor, s ugyanez fog megismétlődni, illetve folytatódni az emberek között is. Mindezt nem két elszigetelt aktusnak tekinti — az élőbbén mondottak alapján —, hanem kifejezetten hangsúlyozza a köztük levő folytonosságot, azonosságot, mondva, hogy két megoszlás valójában a kezdet — folytatás alaki formájában egyetlen tartalmi egységet alkot. Ezért az emberiségen belüli polarizálódás során keletkező csoportok csak a jelenség'szintjén különállóak, lényegükben azonban integráns részei a megfelelő előjelű már létező égi tá22 boroknak. A kapcsolatrendszer eme pontos körülírása korántsem véletlen, s nem is apró szőrszálhasogató fejtegetés. Valójában az a jelentősége, hogy bizonyítja Augustinus tudatos távolságtartását a platonizmus rendszerétől, látjuk, mennyire tart annak következetes átvételétől. Ezért óvakodik attól, nehogy a mennyei ideák földi tükröződésének tűnjenek az emberi csoportok, ezért vonja őket egyben az angyalok társaságaival. Csak ezek előrebocsátása után kezdi meg az emberiség történetének tárgyalását. Felfogása szerint az ember a teremtés aktusában kerül bele Ádám személyében a világba, de a történelem küzdő részesévé csak a bűnbeeséssel válik. Augustinus kifejti, hogy maga Ádám sajátos, képletes preformája volt 23 a tőle leszármazó emberi nem majdani történelmének. Az Ádámban még csak körvonalazott előtípusok gyermekeiben fognak majd önálló, kifejlett egységekként megjelenni: "... mindkét ágnak külön atyja lett: Kain és Seth, kiknek az írás által megemlítendő fiaiban a két város világosabb OÁ jegyei kezdtek mutatkozni a halandók között." Az eddigiekből máris előtűnni látjuk az augustinusi gondolatrendszer egyik fontos pillérét: az emberiség közös őstől való származtatását. Ez fontos eleme a világtörténelmi látásmód irányába való haladásnak. Ezelőtt a görög s a római história nehezen tudott valamit kezdeni a barbárokkal. Annak ellenére, hogy már Hérodotosz művének nagy vívmánya a barbár emberként való felfogása, ez a szemlélet mégsem tágul az emberi nem egységének gondolatává. Augustinus megteszi az addig hiányzó lépést, nála az emberek már valós egysé-