Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Kiss László: Lenin nemzeti kérdésben elfoglalt álláspontja kiala-kulásának és fejlődésének néhány kérdése 1912 előtt

- 95 zása, a 9. pont politikai önrendelkezésként való felfogásáról való "hallgatása", e pont "negatív" oldalának a kiemelése stb. mind azt bizonyítják, hogy — a kaukázusi küldöttek érveléséhez hasonlóan, a PPS szeparatizmusa elleni harcban — e "jog" legelső, legfontosabb realizálási módozatának a centralizált demokratikus köztársaságban maradó nemzetek és nemzetiségek széleskörű területi és helyi autonómiáját tartotta. Az önrendelkezés "jogának" hangsúlyozását, a 3. pont beiktatását ő is megfelelő fegyvernek és elegendőnek tartotta a konkrét különválás megakadályozására. (LÖM. 46. 289. o.; LOM. 16. 291. o.) Ugyanakkor az önrendelkezés realizálási módozatainak sorában valóban számolt a helyi és területi autonómia keretei között megvalósuló önrendelkezés mellett a konkrét különválás (esetleges) lehetőségével és a föderációs változattal is. Államjogi területen a föderációnak tett "engedmény" esetében, úgy véljük, alapvetően ugyancsak taktikai megfontolások vezették. A II. kongresszust megelőző levelezésében jól kitapintható a Bunddal szembeni (látszólagos) békülékenysége, az "autonómia vagy föderáció?" kérdései körül folyó vita élének a tompítása, sőt tartózkodás az "Iszkra" által "a föderatív és nemzeti elv kérdésében" 1901 augusztusában elindított polémia folytatásától. (LÜM. 7. 92. o.; LÖM. 46. 288. o.) Ehhez a kérdéshez szorosan kapcsolódott Lenin nemzeti koncepciójának az az eleme is, hogy 1905, sőt 1912 előtt szinte egyáltalán nem reflektált a Bund, a lengyel, az örmény stb. szociáldemokraták kulturális nemzeti autonómiát szorgalmazó nemzeti követeléseire. Nem reagált különösebben az örmény szociáldemokraták kiáltványának arra a (lényegi részhez tartozó) gondolatára sem, hogy: "Nem tartjuk lehetségesnek, hogy programunkba bevegyük a kaukázusi nemzetiségek politikai autonómiájának követelését; csak kulturális autonómiát követelünk számukra, vagyis követeljük a nyelvhasználat, az iskola, a művelődés stb. szabadságát." (LÖM. 7. 99. o.) Megelégedett a tagadással, annak leszögezésével, hogy a szövetségnek "ki kell hagynia a programjából a föderatí

v köztársaság követelését és a demokratikus köztársaság követelésére kell szorítkoznia." (LÖM. 7. 99. o.) Leninnek ez a tagadáson túl még nem igen menő álláspontja nemzeti koncepciója kidolgozatlanságának is betudható. Annak, hogy a többi "iszkrás"-hoz hasonlóan még ő sem tudott határozott, részleteiben kimunkált