Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)
Törőcsik Miklós: Milyen emancipációt? Egy 1843-as Marx-tanulmány időszerűsége
- 80 ja meg, hanem valóságos életében. Nem közvetítők révén, hanem közvetlenül. A politikai életnek és a politikai emancipációnak, a vallásnak és a vallás alóli emancipációnak a gyökere tehát a polgári társadalom ellentmondásaira és ezen ellentmondások felszámolására megy vissza. Ezért nem a politikai életben kell keresnie a világi korlátoltság okát, hanem fordítva. Nem a vallásból kell levezetni az ember és a társadalom elidegenülését, hanem fordítva. "Ne a vallásban keressük a zsidó titkát, hanem a valódi zsidóban keressük meg a vallás titkát." (MARX, K. 373.) A gyakorlati szükséglet, a haszonlesés, a kufárkodás, a pénz — ezek a fogalmak és metaforák azok, amelyekkel Marx a polgári társadalom rneghasonlottságát jellemzi. Igaz, ezek a fogalmak a kqvetkező műveiben konkretizálódnak és a reális életviszonyok a termelőerők és társadalmi formájuk közötti megfelelésként vagy meghasonlottságként jelennek meg, de ki tagadná, hogy mostani következtetése nem csupán plasztikus, de pontos is: "A kufárkodá s és a pénz, tehát a gyakorlati, reális zsidóság alól való emancipáció volna korunk önernancipációja" Illeltve; "A zsidóemancipáció végső jelentésében az emberiségnek a zsidóság alól való emancipációja" (MARX, K. 373.) Egyenlőre nemhogy a korlátozott zsidóemancipáció, tehát a politikai emancipáció nem történt meg, hanem éppen az ellenkezője: a keresztény népek is a magántulajdon rabjaivá váltak, mivel a pénz világhatalommá lett. Itt derül ki, hogy Marx számára mi is valójában a zsidókérdés. A zsidóság a meghasonlott valóság, azaz a kiteljesedett polgári társadalom fogalmának a metaforája: "a pénz az ő révén és őnélküle is világhatalommá, a gyakorlati zsidószellem pedig a keresztény népek gyakorlati szellemévé vált. A zsidók annyiban emancipálták magukat, amennyiben a keresztények zsidókká lettek". (MARX, K. 373.) Az emberi életviszonyoknak a polgári társadalom zsidó-voltában, tehát az önző magánember uralmában felismert jellegzetessége magyarázza a politika látszaturalmát éppúgy, mint a zsidó állampolgárnak a jogtalanságát e politikai szférában. Hiszen "az ellentmondás, amely a zsidók gyakrolati politikai hatalma és politikai jogai között van, a politika és a pénzhatalom ellentmondása egyáltalában. Noha a politika eszményileg fölötte áll a pénzhatalomnak, valójában jobbágyává lett." (MARX, K. 374.)