Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Jakovlev, R. J. - Koncsos Ferenc: Tevékenység, személyiség és er-kölcsi nevelés

- 49 keletkező ellentmondások feloldási folyamatában alakul az ember személyisége

. A tevékenység eredménye mindig kettős irányultságú: /!/ valamilyen külső objektivációban, és /2/ az egyénre mint szubjektumra gyakorolt hatásként jelenik meg. A külvilágban megmutatkozó objektív eredmény és a szubjektív eredmény egysége pozitívan hat a személyiség aktivitására, a két tényező elszakadása akadályozza a személyiség aktív önmegvalósítását. Ahhoz, hogy az ember tevékenysége egyben valóságos önteremtő folyamat is legyen, szükséges a társadalmi viszonyoknak s benne az egyén individuális viszonyainak olyan átalakulása, amely lehetővé teszi az egyén számára, hogy a környezet számára kedvezőtlen feltételeit képes legyen megváltoztatni, hogy ne pusztán alárendelődnie kelljen a környezeti tényezőknek, hanem különösségét, önállóságát is képes legyen felszínre hozni egyénisége fejlettségének mértékében. A személyiségben individuális módon fejeződnek ki a társadalmi viszonyok — köztük az erkölcsi viszonyok —, s a társadalmi viszonyok átalakításával a társadalom belső szükségszerűségéből alakítja ki azt a személyiségtípust, "amelynek objektív társadalmi viszonyai, mint benne rejlő lényege involválják önálló és önteremtő mivoltát és ezzel egyszersmind az eddigi fejlődés legmagasabb fokú emberi szabadságát. A szubjektumnak ezen fejlődési fokán válik általánossá az a törekvés, hogy önmagát mindinkább az objektivitásban tételezze, s ezáltal egyre jobban magába fogadja és érvényre juttassa az objektivitást". (LICK 1969. 50.) A tevékenység eredményének fentebb említett 2 tényezője a tárgyi eredményesség és az emberre, a közösségre, az egész társadalomra gyakorolt hatása azt is kifejezi, hogy az emberi tevékenység egyszerre cselekvés és magatartás, mert benne világnézeti és erkölcsi mozzanatok is lényeges szerepet játszanak. A magatartás több mint cselekvés, mert magában foglalhat bizonyos tevékenységformáktól való tartózkodást-is. Ezek a mozzanatok éppen azt fejezik ki, hogy a tevékenység folyamatában az ember nemcsak szubjektumként, hanem személyiségként is szerepel. A szubjektum és személyiség összefüggő fogalmak annyiban, hogy a személyiség mindig individuum, tehát szubjektivitás nélkül nincs személyiség, ugyanakkor a személyiség nem korlátozódik a szubjektivitásra. A személyiség az individuum társadalmi-tevékenység jellegét mutatja meg,