Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Hrabecz József: A marxista-leninista elmélet és a politikai egy-sége

- 4 zettségének és fegyelmének készségét. A munkásosztálynak ezek a tulajdonságai egyszersmind forradalmi pártjai és tömegszervezetei hosszú történelmi fejlődésének eredménye. Korunkban ennek védelme, erősítése és továbbfejlesztése a kommunista és munkáspártok igen fontos feladata. A marxizmus klasszikusai — tanításukat jellemezve — gyakran rámutattak arra, hogy ez elválaszthatatlanul, szervesen összefügg a munkásosztály forradalmi gyakorlatával. Marx, Engels és Lenin ismételten hangsúlyozták, hogy a gyakorlat az elmélet forrása, kiindulópontja és egyben igazságának próbaköve is. A gyakorlatot klasszikusaink nem statikus, hanem dinamikus, szüntelenül változó, gazdagodó és fejlődő folyamatként értelmezték. Ennek során új, objektív és szubjektív feltételek alakulnak ki, amelyek a gyakorlat tartalmát és formáit is determinálják. Ebből következik az is, hogy az elmélet és a gyakorlat viszonya nern lehet statikus, változatlan jellegű. Másképpen fogalmazva: nem alkothatunk minden lehetséges helyzetre, feltételre és körülményre alkalmas elméleti tételeket. Vagyis az elmélet, annak tételei nem recept jellegűek, hanem csupán vezérfonalat jelentenek a forradalmi tevékenység számára. Az elmélet és a gyakorlat kölcsönhatásukban változnak, fejlődnek. A forradalmi gyakorlattól elszakított elmélet nem képes funkcióját betölteni. Másfelől a gyakorlat nem befejezett jellegű, hanem szakadatlanul változik. Ez azt jelenti, hogy a gyakorlat az elmélet igazságának nem abszolút kritériuma. Ezt a következtetést igazolja a forradalmi munkásmozgalom gyakorlata. A helyzet az, hogy egy olyan elmélet, amely csupán egy meghatározott korszak gyakorlatát abszolutizálja és figyelmen kívül hagyja a gyakorlat tapasztalatainak történelmi fejlődését, óhatatlanul elveszíti útmutató jellegét, s ennek során a tényleges gyakorlat számára legfeljebb üres teoretizálássá, vagy ami ennél is rosszabb, hangzatos frázisok rendszerévé válik. Ez mérhetetlen károkat okozva szentesíti, igazolja a már túlhaladott hibás gyakorlatot. Természetesen fordított eset is lehetséges. Történelmi tapasztalatok is bizonyítják, hogy nemcsak az elmélet szakadhat el a gyakorlattól, hanem az is előfordul, hogy a gyakorlatot szakítják el az elmélettől. A teóriától megfosztott gyakorlat vak, tehetetlen, kudarcokkal terhes praktieizmusba, voluntarizmusba csap át, amely társadalmi válságokkal, katasztrófákkal tarkított időszakokat jelent a