Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Sike Sándor: Módszertani megjegyzések a tartalom és forma dialek-tikájának biológiai mozgásformán belüli vizsgálatához

- 25 vajon más-e a jelentésük? Nem térhetünk ki ugyan itt a Bécsi Kör filozófiai munkásságának bírálatára, mégis úgy tűnik, hogy (minden elhibázottsága ellenére, vagyis a verifikációs elv kivihetetlensége ellenére) a szavak jelentése terén igen komoly eredményeik vannak s esetünkben segítségül hívhatjuk őket. Rudolf Carnap A metafizika kiküszöbölése a nyelv logikai elemzésén keresztül c. tanulmányában vet fel az ittenihez hasonló problémát. A következőket írja: "vegyük azt az esetet, amikor egy új szó, mondjuk a ^bebig«^ alkalmazási kritériuma le van szögezve, mégpedig legyen az » Ez a tárgy bebig4. mondat akkor és csak akkor igaz, ha a tárgy négyszögletű ... Ekkor azt fogjuk mondani: a 3> bebig«> szó ugyanazt jelenti, mint a ^négyszögletűit • ••• miután az alkalmazási kritérium rögzítve van, rögzítve van az is, hogy a ?> bebig4 ^négyszögletűt^ jelent, s többé már nem áll módunkban, hogy ezt vagy azt & értsük<X a szón. (Carnap 1972. 68-69.) Eltekintve Carnap kiragadott gondolatainak igen áttételes alkalmazhatóságától, a probléma egyik oldala ez. Úgy tűnik, Iljin nem tartja azonosítható fogalmaknak a fenti fogalmakat — s itt már át is csúszunk a kérdés másik összetevőjére — mégpedig abből a megfontolásból, hogy az ontogenetikus fejlődés folyamataiban a struktúrák játsszák a meghatározó szerepet, vagyis a forma

. Amiért nem fogadjuk el ezt az álláspontot, az nem ennek a ténynek enpírikus megkérdőjelezése, hanem merőben más jellegű. Az ti., hogy a szerző itt megrögzíti a tartalmat a formával szemben, nem veszi figyelembe kölcsönös átcsapásuk lehetőségét. A struktúrát úgy kezeli, mint ami a fejlődés során csa

k formája lehetett az élő rendszernek, a forma pedig nem lehet meghatározó — vallja. Álláspontunk, hogy amennyiben bizonyos szakaszban az élő rendszer struktúrája játszott meghatározó szerepet, úgy ő maga képezte a tartalmat, szemben a funkcióval mint e tartalom formájával. Külön ki kell hangsúlyoznunk azt is, hogy a tartalom és forma viszonyában a különbségek abszolutizálása óhatatlanul metafizikus eredményre vezet. Nem érdektelen itt felidézni Leninnek Hegel olvasása közben tett nagyon fontos megállapítását: "A dialektika arról szóló tan, hogy hogyan lehetnek és hogyan szoktak az ellentétek azonosak lenni (hogyan válnak azokká)? — milyen feltételek mellett lehetnek azonosak, egymásba átváltozók." (Lenin 1979. 89.) Ez nem mond ellent a dialektika elemeibe vázolt gondolatnak: "a tartalom harca a