Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Hacsi Lajos: Agrárpolitikai változások az 1953. júniusi fordulat után

- 173 A termelőszövetkezetekben az a hangulat uralkodott el, hogy a kívülállókat jobban támogatja az állam, mint a termelőszövetkezeteket. Tény, hogy a szövetkezetek nem kaptak az egyéni gazdáknál kiemeltebb támogatást, de azért a megmaradt termelőszövetkezetek is kedvezőbb helyzetbe kerültek a korábbi állapotukhoz képest. Negatívumként csak a feloszlások elbizonytalanító hatását és a kilépések következtében (a területcsökkenés ellenére) több helyen fellépő munkaerőhiányt említhetjük. Pozitív volt az 1953 második felétől fokozatosan biztosított különböző támogatások hatása. A központi támogatás a már ismertetett intézkedések hosszú sorában mutatkozott meg. A megnövekedett mezőgazdasági beruházásokból a termelőszövetkezetek 1954-ben 300 millió forintos beruházáshoz jutottak, s mivel nőtt a gépállomások gépparkja, ez megnövelte a terme4 loszövetkezetekben végzett gépi munka arányát is. Ugyancsak központi támogatásból valamelyest megnőtt a műtrágyafelhasználás, gyarapodott az állatállomány, és a talajjavítás terén is történt előrehaladás. Meg kell azonban jegyezni, hogy a mezőgazdasági beruházások növekedése még így sem biztosította a nagyüzemesítéssel járó reális szükségleteket. (DONÁTH 1977. 150-151. old.) Az 1955-ös esztendő jó terméseredményeket hozott, külön ki kell emelni, hogy a termelőszövetkezeti termésátlagok a jobban gépesített kalászos növényeknél ekkor haladták meg először az egyéni gazdaságokét. A termelőszövetkezetek teljesítményei viszont nem érték el a kisgazdaságok átlagait, azoknál a fontos, kevéssé gépesített és kézimunkaigényes kapásnövényeknél, mint a kukorica, a cukorrépa és a burgonya. Ebben az időszakban tehát — a szándék ellenére — nem mutatkozott meg a nagyüzemi termelés fölénye. Különösen nem voltak meggyőzőek ezek az eredmények az egyéni parasztok számára, akik látták, hogy jóllehet a nagyüzemek kapják a műtrágyát, a gépeket, illetve a gépekkel végzett munkát, az állam támogatása ellenére eredményeik nem érik el vagy alig haladják meg az ő eredményeiket. Ráadásul az egységnyi termék termelési költsége a nagyüzemekben jóval magasabb volt, mint a kisgazdaságokban. A jó terméseredmények hatására nőtt a tagság jövedelme. Kezdett elterjedni a rendszeres előlegosztás, így a tagoknak nem kellett egy évig várniuk a munkájuk után járó részesedésre. Gondot okozott viszont, hogy a munkaegységek értéke néhány jó szövetkezetet nem számítva — alacsony