Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)
Palcsó Pálné Zám Éva: A szocializmus gazdasági képe
- 157 Mi e változások lényege? Annak a tulajdonelméletnek a felbomlása, amely az államosítással egyszer s mindenkorra adott szocialista tulajdonnak tartotta az állami tulajdont, társadalminak, sőt össznépinek tekintve azt. Ez az elméleti alap nem "engedhette" a tulajdonformák sokszínűségét, hiszen egyetlen tulajdonformát, az állami tulajdont később "engedményt" tett a szövetkezeti tulajdonnak is) azonosította a tulajdontípussal. Ennek az elméleti alapnak (vagy inkább politikai döntésmagyarázatnak?) lett a következménye az az államosítási hullám, mely a termelőerők fejlettségétől, a tevékenységek speciális jellegétől függetlenül hozott létre nagyüzemeket, s alakította a vállalatnagysághoz a tulajdonformát. "Az állami tulajdonnal a csúcsán egyfajta tulajdoni hierarchiát építettünk fel az elméletben." (SZABÓ 1985. 28.) A "csúcs" volt a társadalmi érdek megtestesítője. Ebbe a felfogásba nem fértek bele az érdekkonfliktusok, a társadalmi tulajdon létrejöttéből automatikusan származtattuk a társadalmi érdeket. Figyelmen kívül hagytuk, hogy a tulajdoni rendszer nem homogén, hogy az állami vállalati forma nem automatikusan hordozza magába a társadalmi elsajátítás jegyeit. De nem számoltunk azzal sem, hogy az egyének (csoportok) magatartása nem vezethető le közvetlenül egyes objektív feltételekből. A társadalmi-gazdasági viszonyokban bekövetkezett minőségi változások nem törölhették le a társadalom színteréről a termelőerők fejlettségével szoros kapcsolatban lévő technikai-gazdasági jellegű viszonyokat, s nem tekinthetünk el attól sem, hogy az emberi indítékok sem azonosíthatók az érdekkel. Az emberek magatartásában "... alapvető indítékként ható érdekek hatását kiegészítik, erősítik vagy gyengítik egyéb magatartás-motívumok, az értékek, normák, magatartásminták vagy az érzelem" (MAKÓ 1985. 96.). Korábbi szocializmusképünk (melyet gyakran — véleményem szerint nem egészen jó szóhasználattal — hagyományosnak nevezünk) "szégyellnivalóvá" tette a társadalminak tekintett érdektől eltérő magatartásformákat, a nem kellő öntudatra vezetvén vissza azt. Ezáltal az objektív érdekellentétek is a tudati szférába "kerültek", óriási károkat okozva ezzel a társadalom fejlődésének. A cselekvési lehetőségek egyenlőtlenségeinek gondolatát elvető elmélet az egyén és közösség kapcsolatáról is torz képet fest. "Az egyént alárendelő, az egyén szabadságát megnyirbáló, az egyén lehetőségeit korlátozó el-