Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Hrabecz József: A marxista-leninista elmélet és a politikai egy-sége

- 16 pontja lényegében az, hogy a nemzeti politika semmiképpen sem független a nemzetközi politikától. Ez márcsak azért is így van, mert a nemzeti politika csakis a nemzetközi politika rendszerében létezik és érvényesül. Ennek tagadása hibás döntésekhez, nacionalista tendenciák felerősödéséhez vezet. A kommunista és munkáspártok küzdelmei azt tanúsítják, hogy a vezető szerep betöltéséhez nemcsak a nemzeti, hanem az ettől elválaszthatatlan nemzetközi érdeket is meg kell valósítani. A munkásosztály társadalmi missziójának betöltéséhez alapvető feltétel az, hogy tudományos elmélettel rendelkezik. Ezt a nemzetközi tapasztalatok alapján a kommunista pártok továbbfejlesztik és amelyet hozzáértőén alkalmaznak politikájuk kidolgozásában, vezető és irányító tevékenységükben. E pártok egyszersmind gondoskodnak az elmélet tisztaságának védelméről, életképességének megőrzéséről, valamint arról, hogy a marxizmust-leninizmust alkotóan alkalmazva, fejlesztve a munkásosztályt, a többi dolgozó osztályt felszabadítsák a polgári, kispolgári ideológia befolyása alól. Ennek során a kommunista pártok figyelmének középpontjában az elmélet és a gyakorlat egysége követelményének a megvalósítása áll. E nélkül ugyanis nem lehet sem kifejezni, mégkevésbé pedig megvalósítani a munkásosztály érdekeit. A marxizmus-leninizmus olyan elmélet, amely nem csupán szemléli a valóságot, hanem annak gyakorlati megváltoztatására, átalakítására törekszik. A szocialista társadalomban az elméletnek a szerepe fokozódik, a korábbihoz képest. Ez érthető is, mert itt egy olyan társadalom létrejöttéről van szó, amely eszmetörténeti szempontból a tudományos elmélet gyakorlati, tudatos, szervezett megvalósítását jelenti a kommunista pártok vezetésével a néptömegek által. A marxizmus megjelenése, fejlődése világtörténelmi mértékben nézve viszonylag rövid — mintegy másfél évszázadot ölel fel —, amely azonban társadalmi intenzitását, belső feszültségét tekintve páratlan. Ilyen rövid idő alatt egyetlen eszme sem volt képes — a marxizmushoz hasonlóan — hatást gyakorolni a társadalmi élet alapvető szféráira. Azt lehet mondani, hogy a nemzetközi munkásosztály a szó szoros értelmében kikínlódta magának a marxizmusleninizmust, amely minden országban legyőzhetetlen eszmei erőt jelent a társadalmi haladás érdekében. A nemzetközi munkásosztály különböző osztagai egymáshoz többé-kevésbé hasonló, vagy pedig nagyon is eltérő társadalmi-történelmi -feltételek között keresték, kutatták a forradalmi elmé-