Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Loboczky János: Kossuth adó-koncepciója a reformkorban

- 116 herviselés bevezetése egymástól elválaszthatatlanok. Úgy látja, most már nincs helye a taktikázásnak, hiszen a részkövetelések megbuktak. "Tehát minden adó legyen közös!" — adja ki a jelszót. (Kossuth 1846 a.) Figyelmeztetésként értékeli a galíciai eseményeket, hangja szinte fenyegetővé válik a nemesség makacs magatartásának láttán: "Vagy birtok adómentesség nélkül, vagy adó birtok nélkül." (Kossuth 1846 b.) Mindemellett bízik a köznemességben, hogy felismeri valódi érdekeit. Azt azonban nem hiszi, hogy a "non-adózók" olyan csoportját, amelyik saját kiváltságaihoz görcsösen ragaszkodva ellenséges magatartást tanúsít, taktikázással meg lehetne nyerni. Ezeket le kell szavazni. Alkudozásnak nincs helye, éppen a polarizálódást tartja szükségesnek az előbbre lépéshez. Mindezek után a reformellenzék külföldön megjelentetett nagy jelentőségű kiadványában, az "Ellenőr"-ben látott napvilágot Kossuth "Adó"tanulmánya. (Kossuth 1847.) Ebben először az adó kérdésének a históriai rajzát adja. Saját nézetei alakulására is visszatekint, felsorolva alapszempontjait. A nép terhein kell könnyíteni valóságosan, így "a közteherviselés nem elkülönítő, hanem összeforrasztó alapon történjék; tehát nem ideiglenes segély, és még kevésbé subsidiurn, hanem állandóan közös legyen." (Kossuth 1847. 490.) Kossuth korábbi tapasztalatai alapján tart attól, hogy a közteherviselés a következő országgyűlésen sern valósul meg. Legfeljebb egy országos pénztárt sikerül feállítani, esetleg ennek is olyan ára lesz, hogy a birodalmi statusadósság egy részét a magyar nemességnek kell elvállalni. A sikerhez a különböző politikai erők összefogására lenne szükség. Erre viszont kevés a remény: a kormány kiváró taktikát alkalmaz, a konzervatívok "nyílt kérdésnek" tekintik az adózást, Széchenyi nem hisz a direkt és indirekt adók kombinációjának a helyességében. A tanulmányon érezhető a kormányellenes él, Kossuth már nem bízik semmiféle együttműködésben. Élesen visszautasítja az udvarnak azt a sokat hangoztatott vádját, hogy Magyarország közjövedelmei a saját költségeit sem fedezik. Kossuth ismételten figyelmeztet, hogy a közteherviselés előbb-utóbb életbe fog lépni, de nem mindegy, hogy mikor, és kinek a jóvoltából. A reformnak a nemzeti alkotmányosságot kell erősítenie, nem szabad hagyni,