Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/04)

Király Gyula: A gyakorlati képzés elméletéből

I - 75 hallgatónak mennyi és milyen élethelyzeteket nyújt, s a megcélzott (és meg nem "célzott") képességek milyen kombinációkban, milyen összefüggésekben és mértékben alakulhatnak? "Le kell mondani arról a teljesen lehetetlen kívánságról, hogy a pedagógusképző intézet az iskolákban előforduló minde

n funkcióra egyformán felkészítsen jobban kell bízni az iskolai, munkahelyi vezető és testület segítő-nevelő erejében, az egyén rugalmasságában és továbbképződési szándékában, a helyi igényekhez és lehetőségekhez alkalmazkodó erejében" (5; 176.0.) A tantervi előírások gyakorlati feladatokká váltása külön folyamat. A kialakítandó képességeket a következő kategóriákban csoportosítottuk: 1./ Egyéni, személyi pedagógiai képességek: Önelemzés, önértékelés, matekommunikáció, beszédtechnika, beleérző képesség, kapcsolatfelvevő-fenntartó, együttgondolkodásra, együttműködésre való képesség, esetleges egyéni sajátos képességek mozgásba hozása (sport, kulturális stb.) 2./ A gyermeki személyiség megismerésére irányuló képességek: Pszichológiai megfigyelő, elemző, oknyomozó, diagnosztizáló, több tényezőt is egyszerre figyelembe vevő képességek egyes gyerekek és közösségek relációjában. 3./ Egyszerű nevelési eljárások, pedagógiai interakciók átélése, esetleg megvalósítása: Esetelemzések, egyes gyerekekkel, kis közösségekkel kisebb programok: korrepetálás, leckében segítés, segítés a különböző iskolai vagy iskolán kívüli tanulmányi, kulturális és egyéb versenyekre való felkészülésben, otthoni hobbiban, játékban; részvétel közös kirándulásokon. .. 4./ Az oktatási folyamatba való betekintés, annak elemeivel való kapcsolat, tapasztalatszerzés: A kötetlen, szemlélődő hospitálástól, a nevelőkkel való beszélgetéstől kezdve tanmenetek, nevelői felkészülések, szertárkezelések, okta-