Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/04)

Nagy Andor: A film szerepe a politikai nevelésben.

- 60 A szovjet film államosítására 1919 augusztus 27-én került sor. Lenin ekkor állította a filmet az újjászerveződő társadalom szolgálatában. Lunacsarszkijjal folytatott beszélgetésben fogalmazta meg sokat idézett megállapítását, miszerint "számukra az összes művészetek közül legfontosabb a film", illetve utasítását, hogy "az új, kommunista eszméktől áthatott, szovjet valóságot tükröző filmek gyártását a híradóval kell kezdeni". A szovjet híradók szerepe ténylegesen lényegesen módosult ettől az időtől. A szenzációhajhász stílus helyét elfoglalta a történelmet formáló néptömegek igazi arcát bemutató valóságfeltáró. Nagyon fontosnak tartotta Leni

n a film támogatását. Felismerte, hogy nem csak a kultúra értékeit, de a politikai gondolatokat is tömegekhez lehet eljuttatni a film segítségével. Kezdettől fogva a film és a politikai propaganda kapcsolata teljesen egyértelmű. A film a technikai csodából művészetté vált. Nagy Eridr

e szerint úgy emelte fel a művészet a filmet, "mint ahogy egy munkás munka közben lehajol egy jobb eszközért. Maga a művészet bújt be az új technikai formába". Rendkívül tömör jellemzését adta Ny. Lebegyev a filmnek. Állítja, hogy az az irodalom és a színjátszás legjobb vonásait egyesíti úgy, hogy jelentősebbé válik, mint az összes többi kifejezési forma. Úgy értékeli, hogy hatása összetett, komplex, a néző sajátos aktivitását képes kiváltani. Funkcióját tekintve elsőként a tudatfejlesztésben betöltött szerepét emeli ki. "A mi korunkban, amelyet a tudományos világkép jellemez, az esztétikai minőségek olyan emberi tartalommal rendelkeznek, amelyeket csak igen mélyre ható tükrözés tud felszínre hozni. S a tudományos világképpel rendelkező ember csak az ilyen tükrözés eredményét fogadhajta el."

1 Ez a megállapítás már feltételez egy meglehetősen fejlett ideált, amelytől jelenünkben általában még távol állunk. Ez az oka annak, hogy a filrrművészét se képes hatni az emberekre, ahogy az alkotók szeretnék. Senki nem vitatja, hogy az értékes filmek minden esetben ideológiai tartalmat is hordoznak, agitatív erővel hatnak, feltárják az ok-okozati 1. Nemes Károly: A filmművészet útján Magvető, Budapest, 1968. 455.