Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/04)

Hidy Pálné: Az öregkorra való felkészülés nevelési és önnevelés feladatai

- 33 válnak, ami egyrészt a személyiség markáns kirajzolódását okozza, másrészt bizonyos merevséget."

6 Annak ellenére, hogy a fenti viszonyulási formákat jellemzőnek tekinthetjük, a legnagyobb hiba lenne ennek végletes általánosítása. Millió és egy példa bizonyítja, magas kort elérő emberek is teljes sikerrel tudnak megoldani igen komoly alkalmazkodási feladatokat, ha arra elég késztetést, belső indítéko

t éreznek, ha életösztönük, élniakarásuk épen működik. Az ismerthez, a begyakorlotthoz való ragaszkodás tényéből következik, hogy az idős ember életében, személyiségében meghatározó jelentőségűvé válnak jól begyakorolt szokásai. Ahogy öregszünk, úgy ragaszkodunk egyre jobban szokásainkhoz. Időskorban a szokások olyan pszichés tartalmakkal is telítődnek, amelyekről egyetlen más életkorban sem beszélhetünk. Beauvoir a következőket írja erről: "Az aggastyán mindenki másnál jobban értékeli a szokás költészetét

. A szokásban összekeveredik egymással a múlt

, a jele

n és a jövő

, a szokás kiszakítja ellensége, az idő rabságából az azzal az örökkévalósággal ajándékozza meg, amelyet a jelen pillanatban nem talál rneg többé... így tehát a szokás valamilyen ontológiai biztonságérzetet nyújt azzal, hogy megnyugtatja a holnap is olyan lesz, mint a ma."^ Az újtól való félelem, a megszokotthoz való makacs ragaszkodás igen gyakran a "mániákusságig" fokozódhat, és mélyülhet. Ebben az esetben az időskori személyiségváltozás egyik legnegatívab

b jellemzőjével kell szembenéznünk, mert ez törvényszerűen vezet az érdeklődés, a személyiség beszűküléséhez

, a környezettől való elszakadáshoz, izolációhoz. Az időskori alkalmazkodóképesség romlásának élettani alapja

i is vannak. Összefügg ez az idegrendszer öregedésének negatív tüneteivel. A magasabb idegműködés időskori hanyatlására már Pavlov is felhívta a figyelmet. Bizonyította, hogy öregkorban új feltételes reflexek nehezebben épülnek ki, nehezebben szilárdulnak meg. Megszilárdulásukhoz legalább háromszor-négyszer annyi társításra van szükség, mint fiatalabb korban. A fentiekben elemzett kérdések csak töredékét jelentik az időskorral együttjáró változások, külső-belső történések rendszerének.