Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/04)
Hidy Pálné: Az öregkorra való felkészülés nevelési és önnevelés feladatai
- 28 Az aktív időszak lezárulásával alapvetően megváltozik az egyén társadalmi helyzete , társadalmi státusza. Évtizedek munkájával kivívott pozícióit, a beosztásával járó jogait, lehetőségeit elveszíti. Életével kivívott tekintélye ha meg is marad, az emberek szemében átértékelődik. Mindez nagyon sokszor egyik napról a másikra, minden átmenet és fokozatosság nélkül. A fentiekből adódik, hogy nagyon sok embe.rnek kell megküzdeni azzal a nem könnyű érzéssel, amit önmaga fontosságtudatának csökkenése jelent vagy jelenthet. A nyugállományba vonulással olyan célok, hajtóerők szűnnek meg, vagy alakulnak át, amelyek tartalmat és egyben erőt adnak az egymást követő napok küzdelmeihez, és amelyek az ember énjének, személyiségének lényeges kifejezői voltak. Az újonnan kialakuló helyzethez hozzátartozik, hogy felborul, megváltozik az egyén megszokott, vérébe ivódott napirendje, életritmusa. Az idő, ami eddig munkára sürgette és hajtotta, most új és más tartalmakra várva szokatlan bőséggel szakad rá. A munkahellyel, hivatással való napi kapcsolat megszűnése alapvető változást hoz az egyén társadalmi kapcsolatainak szerkezetében, minőségében is. Az idő múlásával egyre kevesebb a változatlan tartalommal, változatlan intenzitással megmaradó emberi kapcsolat. Ezeken a változásokon, érzéseken úrrá lenni nem könnyű feladat, sok dologtól függ, hogy kinek mennyire sikerül. A megváltozott életforma lelki, fizikai traumái között az inaktivitást , illetve annak következményeit az első helyre kell tenni. Sorsdöntő, az ember egész nyudíjas létét meghatározó kérdés, hogy az egyén a rendelkezésére álló időt hogyan, milyen tartalmakkal tudja kitölteni, meg tudja-e őrizni tenniakarását, és hogy ebben az aktivitásban talál-e értelmes, őt kielégítő célokat. A gerontológia egyik legalapvetőbb és legmegcáfolhatatlanabb tétele szerint a pihenés, a fizikai és szellemi tétlenség csak időlegese n kedvez szerveinknek. A tartós inaktivitás , illetve alulterheltség olyan erőket szabadít fel, amelyek nem a pihenést, nem a regenerálódást, hanem éppen az ellenkezőjét, a hanyatlást, a leépülést, vagyis az involúció t siettetik. Míg fiatalabb korban a munka, tevékenység legfőbb funkciója a személyiség pozitív irányú fejlesztésében, kibontakoztatásában van, addig
