Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/04)
Hidy Pálné: Az öregkorra való felkészülés nevelési és önnevelés feladatai
- 26 szembenézzünk jövőnket készítő jelenkori feladatainkkal, azokkal a lehetőségekkel, tényekkel és változásokkal, amelyek éveink szaporodtával egyre közelebb kerülnek hozzánk. A megöregedés döntően biológiai determináltságú folyamat, ugyanakkor megbocsáthatatlanul leegyszerűsítenénk, meghamisítanánk ennek a kérdésnek lényegét, ha nem látnánk, hogy ennél sokkal több.és összetettebb dologról van szól. A kamaszkorhoz hasonlíthatóan, a biológiai, társadalm i és személyiségbel i változások, átstrukturálódások egész sora, egymásba fonódó láncolata jellemzi, kíséri életünknek ezt a szakaszát. Ezek a változások egymástól el nem választhatók, egymástól nem függetleníthetők, ebből adódóan önmagukban, a többi jellemzőtől elszigetelten nem is érthetők, nem is elemezhetők. Éppen a geriátria, az öreggyógyászat nagy orvostudósai hangsúlyozták legerőteljesebben, hogy még a kifejezetten biológiai, patológiai történések sem érthetők, gyógyíthatók a társadalmi, pszichológiai tényezők ismerete nélkül. A társadalmi helyzetünkben, emberi kapcsolatainkban, lelkiéletünkben bekövetkező történések kétségtelenül kiválthatnak, gyorsíthatnak bizonyos biológiai fiziológiai folyamatokat. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy szervezetünk biológiai történései messzemenően befolyásolhatják, meghatározhattják társadalmi életünk, illetve lelki életünk történéseinek irányát és kimenetelét. Simonde de Beauvoir öregségről írt, ma már klasszikusnak mondható könyvében a következőképpen fogalmazza meg ezt az alapigazságot: "Ma már mindenki tudja, mennyire nem lehet elválasztani az élettani jelenségeket a lelkiektől. Kölcsönösen befolyásolják egymást, és kapcsolatuk az öregkorban különösen szembetűnő... Azt azonban, amit lelki életnek nevezünk, csak az egyén léthelyzetének világánál érthetjük meg. Nem elégséges tehát elemző módon leírnunk az öregedés különféle külső megjelenési formáit, mert mindegyik visszahat a többire, és mindegyikre hat a többi. Az öregséget ebben a végtelen körmozgásban kell megragadnunk.." 3 Az öregség kezdetét nem lehet időponthoz, történéshez kötni. Ennek ellenére a nyugállományba vonulás a legtöbb ember életében olyan határkő, olyan sok és nagy változást elindító történés, amelynek hatása egész to-