Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/03)

D. Berencsi Margit — Fekete Péter — O. Bozsik Gabriella — Pásztor Emil — V. Raisz Rózsa — Varga Gyula: A szókincs-fejlesztés szükségessége és lehetőségei az általános iskolákban

- 55 Határozatlan n. valamely: 49 egyik: 101 Vonatkozó n. ami: 60 ami: 251; aki: 65 Általános n. mind/en/: 72 mindenki: 58 minden: 107 Mivel KESZLER BORBÁLA mintájának és az általunk vizsgált anyagoknak a terjedelme nem azonos, a számok itt nem sokat mondanak (a relatív — %os — értékek összehasonlítása szemléletesebb volna), a lexémák jó részének egyezése azonban így is megállapítható. Az £§n személyes névmás kiemelkedően nagy száma mindkét mintánkban abból a nyelvhasználati hibából (sajátosságból?) ered, hogy a tanulók az értelmi kiemelés vagy érzelmi színezés nélküli helyzetekben is — fölöslegesen — használják. (Az 1. személyű előadásmódot a témák megszabják.) A szófajok használatából kibontakozó kép tehát a következőkben foglalható össze: Az 5. osztályos tanulók szövegalkotása mind az elbeszélő fogalmazásaikban, mind a kötetlen beszélgetéseikben követi azt a szokásrendet, amelyet a szófajok használatával kapcsolatban a társadalmi érintkezésben és az iskolai anyanyelvi nevelés eredményeként elsajátítottak. Határozott különbség figyelhető meg a tanulók írott és beszélt megnyilatkozásai között: a fogalmazások rendezettebbek, fegyelmezettebbek, arányosabbak a szófaji mutatóik. Ez az iskolai munka eredménye, hiszen az írásosság elsajátítása — és kezdeti fokon gyakorlata is — szinte teljes egészében az iskolában folyik. A lexémá

k gyakoriságát bemutató táblázatunk szerint (I—II. sz. táblázat) a főnévből van a legtöbb mintáinkban. A szakirodalomból is ismert tény, hogy a főnév mindvégig megtartja magasan kiemelkedő mennyiségi arányát, szemben az igével, bár az évek során az ige mennyiségi növekedésével arányuk közeledik egymáshoz. Fokozatosan növekedik a többi szófaj részaránya is, azonban 6 éves korig maximum 20 %-os arányban szerepelnek a gyermek szókincsében. Az igék száma viszont soha nem éri el a főnevek