Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/03)
D. Berencsi Margit — Fekete Péter — O. Bozsik Gabriella — Pásztor Emil — V. Raisz Rózsa — Varga Gyula: A szókincs-fejlesztés szükségessége és lehetőségei az általános iskolákban
- 43 (az írott anyagban a főnevek 10,666-17,098, összesen 13,216 %, a melléknevek 2,443-4,776, összesítve 4,071 % előfordulásúak), ellenben a beszélt anyagban feltűnően nagyobb a kötőszók, a névmások, a határozószók %-os aránya, ez utóbbiak közül sok töltelékelemként, funkció nélkül jelentkezik a beszédben. A kötőszók számának növekedése pedig a mellérendelő tagmondatok szükségtelen halmozásából adódik. (L. a III. sz. táblázat 50—58-as, 60—61-es és 91—92-es oszlopait.) Az általunk használt szófaji bontás szerint a használatbeli gyakoriságban minden osztályban az ige vezet (III. sz. táblázat, 10. sz. oszlop). Ezt a helyzetet az írott anyagban akkor is megtartja, ha olyan rendszerezésben vizsgáljuk adatainkat, mint a GySz.-ból bemutatott részlet teszi (FÜREDI M. 1983), a beszélt minta 8 osztályából azonban már csak háromban a leggyakoribb az ige, ötben a kötőszó vezet, nyilvánvalóan sokszor fölöslegesen használva, illetőleg mellérendelő tagmondatok "funkciótlan halmozása" folytán (vö. NAGY J.J. 1978, 193). A köznév az írott szövegek mindegyikében a második helyen áll, a beszélt szövegekben jóval lejjebb csúszik, az igén és a kötőszón kívül többnyire még a határozószó is megelőzi. A névelő, majd a melléknév követi sorban. Az írott szövegek szófaji gyakorisági sorrendje csaknem teljesen egyenletes képet nyújt (ige — köznév — névelő — határozószó — kötőszó — melléknév), a beszélt szövegekben ez a sorrend (mint látjuk) változó. (L. "A szófajok csökkenő gyakorisági sorrend szerint" c. táblázatot.) Eredményeink nem mondanak ellent az eddigi vizsgálatoknak, így például az igék részaránya nálunk kisebb, mint SUGÁRNÉ KÁDÁR JÚLIA (S. KÁDÁR J. 1970, 155.) nagycsoportos óvodások beszédének vizsgálatából nyert adataiban (ez igazolni látszik, hogy az életkorral csökken az igék részaránya a főnévvel szemben), megegyezik, illetőleg egy kissé még magasabb is NAGY JÓZSEF 3-4. osztályosokkal kapcsolatos vizsgálatának eredményeinél (NAGY J.J. 1978, 192). Beszélt szövegeinkben a névmások, a kötőszók használatának gyakorisága hasonlóképpen magas, mint NAGY J. JÓZSEF A/, B/ mintáiban (NAGY J. JÓZSEF 1978, 192-3). A "felnőtt" szótári és szöveggyakorisági adatokkal egybevetve - KESZLER BORBÁLA táblázatával kombinálva (KESZLER B. 1983, 173) a következő kép alakul ki:
