Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/03)

Lisztóczky László: A kalevala hatása a későreformkor és az önkényuralom magyar szellemi életére

- 147 ös és 1849-es kiadását, valamint német fordítását is megemlítette. Elfogadva a nyelvrokonság tényét, a finnugor hagyományok vizsgálatát azért tartotta fontosnak, mivel körükben "a pogányság sokkal tartósb volt, s néhol még máig fennmaradt, és mennél dúsabb e nemű néphagyományos nyomok fedeztettek fel még újabban is e népeknél". (Magyar mythologia I-II. Bp., 1929. I. 34.) Hivatkozott REGULY-ra és HUNFALVY-ra is, előbbivel kapcsolatban közölte, hogy vele "egykétszeri érintkezhetési szerencséje... nem egy érdekes felvilágosító adalékot szolgáltatott e műnek". (Uo. 35.) Mindezek ellenére a rokonnépi adatok nem kaptak kellő hangsúlyt nála az egyéb párhuzamok mellett. Munkájában GRIMM német mitológiájának rendszerét követte. CASTRÉN 1853-ban megjelent híres finn mitológiáját könyve megírásakor még nem ismerhette. CASTRÉN — finn kortársaihoz hasonlóan — a Kalevala énekeit elsősorban forrásként kezelte, azt mindenestül népi alkotásnak fogva fel, a belőle kiemelt tartalmi mozzanatokból állította össze mitológiáját. IPOLYI Arnold ellenfele, CSENGERY Antal már az ő művét vette alapul az ősi magyar hitvilág föltárásában. (Az altaji népek ősvallása, tekintettel a magyar ősvallásra. Pest, 1858.) A Kalevala nagy mértékben mitológiai problémát jelentett a mi kutatóink számára is. Ez a nézőpont nem módosult akkor sem, amikor Finnországban a XIX. század második felében a mitológiai érdeklődést lassan felváltotta a filológiai szempontú vizsgálódás: az eposz hitelességének, LÖNNROT szerepének tisztázása. Beszélnek erről az egyoldalú felfogásról a műfaji megjelölések: KAZINCZY Gábor "mythikus epos"-nak, HUNFALVY Pál "hitregés", BARNA Ferdinánd "hitregészeti" költeménynek nevezte a Kalevalát. Árulkodó tény az is, hogy BARNÁ-t a Kalevala fordítása mitológiai kérdések elemzésére ösztönözte. Ö a magyar "hitregészeti" kutatások elsődleges forrásának tekintette az eposzt: "Szerencsénkre ott van a finnek teljes épségben fennmaradt nagyszerű ily gyűjteményök, a Kalevala..., melynek egész múzeumnak nevezhető kincsei közt lehetetlen, hogy ne találkoznának oly képzetek, amelyekhez mi saját gyér töredékeinket biztosan hasonlíthatjuk, s képzeletünkben kiegészíthetjük." (Észjárati találkozások a magyar és finn nyelvben. Nyelvtudományi Közlemények, 1867. 72.) Óvatosabb, de lényegében ehhez hasonló véleményt formált HUNFALVY is. (Magyarország ethnographiá-