Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/03)
Lisztóczky László: A kalevala hatása a későreformkor és az önkényuralom magyar szellemi életére
- 144 la-fordításának előszavában (Pest, 1871. XIV) pedig arról vallott, hogy munkája során "a székely balladák... szerkezetét" tartotta leginkább szeme előtt. VIKÁR Béla a Kalevalát és a székely népköltészetet önálló közleményben vetette össze. (A Kalevala és a székely népköltés. Erdélyi Múzeum, 1899. 72-90, 148-62.) A Kalevala átültetése közben — ihletforrás után kutatva — a "magyar Karjalá"-nak tekintett Székelyföldön is végzett népköltészeti gyűjtést. Kísérletképpen egyszer szemelvényt olvasott föl "székely regös"-öknek készülő fordításából, és büszke volt rá, hogy hallgatói székely dalnak vélték a Kalevala runóit. (BALASSA Imre utószava VIKÁR: Magyarázatok a Kalevalához című könyvéhez. Bp., 1935. 115.) 4. A Kalevala iránti érdeklődés összefonódott hazánkban azzal a szövevényes kérdéskörrel is, amely az eposz műfajára összpontosult már évtizedek óta. Nálunk is meghonosodott például az a romantikus "axióma", hogy egykor minden népnek — az elfogultak szerint csupán a "nemesebbeknek" — volt őseposza, amelynek töredékei talán élnek még a közösség ajkán, csak szerencsés kéz kell megmentéséhez és összeállításához. Ezt a hitet táplálta a Kalevala megjelenése is, amelyet a kortársak az őseposzról szőtt romantikus előítélet diadalmas megvalósulásának tartottak. A magyar Kalevalaelemzésekben vissza-visszatért az a nosztalgikus megállapítás, hogy "reánk oly eposz... nem maradt örökségül" (Philofennus /FÁBIÁN István/: Száz finn és száz magyar néptalány. I.h. 363), ilyennek "nálunk még árnyéka sincsen" (HUNFALVY: SZILÁDY Áron: Nyelvészkedésünk céljai és eszközei. I.h. 140), pedig "oly verses hitregészeti hagyományainknak, minő a finneknél a Kalevala, nekünk is kellett lenni ősidőben" (BARNA: A finn költészetről... 122), de az "keresztyén krónikásainknál megannyi Médea-kéz közé került" (SZILÁDY: Rokonaink epikája. I.h. 76). Az identitásunkról alkotható kép szegényebb így, hiszen — a korfelfogás szerint — a nemzet boldog gyermekkorát megörökítő őseposz nyilatkoztatja ki a népegyéniséget teljes épségében. CSAPLÁR Benedek sajnálkozott amiatt, hogy a Kalevalához hasonló "eposzt nem mutathatunk föl nemzetünk zsöngébb korából", melyben "a nemzet életdús ifjúságának összített szelleme visszhangzik". (KARCSANYÉKI G. álnéven: A nemzeti mívelődés alapja. Szeged, 1861. 32.) ARANY János is egy életen át fájlalta a feltételezett magyar őseposz pusztulását. Naiv eposzunk című tanulmányának borongó kérdését a finn eposz meg-