Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/03)

Lisztóczky László: A kalevala hatása a későreformkor és az önkényuralom magyar szellemi életére

- 142 lyet már 1853-ban keletkezett Széptani jegyzetei-ben úgy említett, mint a "velünk újabb időben rokonságba hozott finnek" eposzát — a Szépirodalmi Figyelő 1862-es évfolyamában tett közzé terjedelmes részletet: a Kullervo-epizódot FÁBIÁN István fordításában. ERDÉLYI János számára elsősorban ősi eredete tette izgalmassá a Kalevalát. A finn hősköltemény is táplálhatta meggyőződését, hogy az archaikus vonások századok múltán sem tűnhetnek el nyomtalanul, a mi népköltészetünkben is kimutathatók az "eredetiség" régmúlt időkbe visszanyúló jegyei. A magyarság "ázsiai bölcsőjét", népköltészetünk "keletiség"-től áthatott tulajdonságait kereste. A Kalevala — vélekedtek sokan — hiányt pótol, elemzési szempontokat kínál föl ezen a téren is. Amikor — HERDER szellemében — nálunk is az irodalom "tiszta", "érintetlen", "romlatlan" nemzeti karakterének vizsgálatára irányult a kutatói szándék, a finn népköltészet a magyar irodalom legősibb, legeredetibb formájára is némi fényt vethetett. A finn és a magyar népköltészet párhuzamba állítását már REGULY tanácsolta. Az Őrlő dal kapcsán sürgette a finn "dalok" magyarra ültetését, és azzal a hatásos érvvel hozakodott elő, hogy a fordítónak "könnyű" dolga lenne, hiszen a finn és a magyar nyelv "rokon szellemű", kifejezésmódja "hasonló": "Rajta mind vissza lehetne adni, mit a finn költő gondolt, s össze lehetne hasonlítani magyar és székely népdalokkal. A moldvai magyaroknál is reményiek hasonlókat találhatni." (I.h. 597.) REGULY a finn népköltészet tanulmányozása közben megsejtette, hogy nálunk a Székelyföld és a moldvai csángók vidéke rejthet olyan archaikus népi kultúrát, amilyen a finneké. Dédelgetett -- összeroppanása és korai halála miatt meghiúsult — tervei közé tartozott, hogy hazatérése után a székelyek és a csángók körében fog "nagy fontosságú" nyelvi és népköltészeti gyűjtést végezni. (A. MOLNÁR: Reguly Antal egy finnországi levele. I.h. 159.) REGULY nyomán az eposz számos ismerője és kutatója érezte a mi népköltészetünkkel — mindenekfölött a székely népballadákkal — rokonnak a Kalevala költői világát, és fedezett föl benne — gyakran a történetiség iránytűje nélkül — olyan motívumokat, amelyeket valaha mi is sajátunknak mondhattunk. A finn hőskölteményben ősköltészetünkre vonatkoztatható analógiákat tételeztek föl, amely azon a hipotézisen alapult, hogy a finn népköltészet a miénknél hívebben őrizte meg az ősi tartalmi és formai