Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Sectio Historiae (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Kozári József: Heves és Külső Szolnok törvényesen egyesült Vármegyék Állandó Statisztikai Bizottságának megalakulása és tevékenysége 1860-tól 1866-ig

nak pontos létszámát kell felderíteni. Erre azért volt szükség, mert a bizottság az 1857-ben végrehajtott népszámlálás adatait nem tartotta felhasználhatónak, s bár a "már nem bírnak kellő hitelességgel", jegyzőkönyvi bejegyzést később "változást szenvedvén"-re finomították, mindenesetre úgy határoztak, hogy a megye lakosságának létszámát "az 1863. évben a katholikus egyház megyei évkönyvek alapján felvett népszáni" alapján kell meghatározni. Az így reprodukálható létszámot 306.390 főben állapították meg.

6 Hasonló problémákat vetett fel a takarmányszükséglet meghatározásánál az állatlétszám pontos megállapítása is, hiszen az 1857-es népszámlálással együtt végrehajtott állatszámlálás adatai sem bizonyultak elfogadhatónak, mert, mint azt a bizottság megállapította: "nem csak a sok éven át dühöngött marhavész ritkítá meg tetemesen a marhaszámot, de különösen az 1863. évi aszály szülte terméketlenség, s takarmány hiány a marhalétszámot hihetőleg érezhetően apasztotta". Hogy az állatlétszám apadásában a bizottság egyes tagjai szerint a befejezett határtagosítások is szerepet játszhattak, azt az erre vonatkozó, de később törölt jegyzőkönyvi bejegyzés látszik igazolni.

7 Ugyanakkor azt is kideríthetőnek ítélte a bizottság, hogy a takarmányszükséglet kiszámításánál az egyes községek milyen elvek szerint jártak el. Minthogy az alakuló ülésen több olyan kétely vetődött fel, amely a már rendelkezésre álló adatok értékelhetőségét kétségessé tette, a bizottság szükségesnek ítélte az adatgyűjtésben részt vett tisztségviselők meghallgatását is. Ezért munkáját elnapolta, s az új ülést 1865. február 1-jére tűzte ki, elrendelve egyben, hogy ezen az ülésen Eötvös József Tarna járási főszolgabíró, Gáspárdy Gejza és Nagy Albin alszolgabírókkal, Gáspárdy Gyula alszolgabíró a mátrai járásból, valamint Eger város, Kerecsend, Füzesabony, Verpelét, Szólát, Felnémet, Maklár, Bakta és Besenyő községek jegyzői és bírái jelenjenek meg, és az adatgyűjtés elveiről számoljanak be. Az 1865. február 1-jei ülésen a megidézett tisztségviselők meg is jelentek, és a bizottság tagjainak kérdéseire elmondták, hogy kimutatásaik szerkesztésénél nem valamely "meghatározott számadáson alapuló kulcs"-ot használtak, hanem "a valóságot lehetőleg megközelítő, helyi viszonyokon alapuló, a községek elöljárói által leginkább esmért adatok"-at vették figyelembe. A termés mennyiségénél az évi aratás eredményeit tüntették fel, a szükségletet pedig úgy határozták meg, hogy a terménymennyiségből levonták a további gazdálkodáshoz szükséges vetőmagot és a helyi szokások szerinti élelmiszerszükségletet. Ezen adatok összevetéséből meghatározták, hogy az illető község hiányt szenved-e valamilyen terményből, vagy felesleggel bír.

8 A bizottság a meghallgatott tisztségviselők beszámolóiból megállapította, hogy az összegyűjtött adatok a valóságot megközelítő, a helyi viszonyokat tükröző ismeretek alapján kerültek felvételre, s ezért azok alkalmasak az ún. "főkimu21