Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Bende Sándor: Összefüggések a hazai csontoshalak agyvelejének anatómiája és az életmód között

rutilus és Rhodeus ser. amarus életmódja szintén- igazolja agyvelejük rendkívüli lobus opticusait és nagy torus semicircularisait. A Rutilus rutilus különösen ivás idején rendkívül mozgékony, ugyanekkor fölöttébb óvatos. Látása kitűnő, a legkisebb rezzenést is észreveszi s gyorsan bukik a víz mélyére. — A Rhodeus ser. amarus úszás közben fogja el a planktonikus élő szervezeteket. De mind e mellett rendkívül biztos mozgást, kiváló látást és tájékozódást igényel szaporodása. A Brehmben ezt olvassuk: . . .„a tejes tojás közben figyelmesen szemléli az ikrást s ha az végzett a tejes lecsap a kagylóra és a lélekzőnyílása fölé bocsátja tejét." Ismeretes a Rhodeus ser. amarus intenzív színváltoztató képessége is. Dijkgraaf (1949) kísérletei alapján arra lehet következtetni, hogy a halak színváltozásának az idegi központja a középagyban van. Ilyenformán erről az oldalról is magyarázatot nyerhet a Rhodeus ser, amarus mesencephalonjának uralkodó nagysága a többi agyszakasszal szemben. Egészen kicsi a lobus opticusa a Barbus barbus, a Missgurnus fossilis, a Nemachilus barbatula, a Silurus glanis és az Amiurus nebulosus agyvelejének. Ezekről a halakról már tudjuk, hogy főképpen éjjeli aktivitású halak, melyeknél az idegrendszeri szabályozás elsősorban nem a látó analizátor, hanem más analizátorok közvetítésével megy végbe. — Arra a kérdésre, hogy a nervus oculomotorius és a nervus trochlearis magvait tartalmazó torus semocircularis miért „hatalmas" a kis bulbus oculival és nem tömeges szemizmokkal rendelkező Silurus glanis és Amiurus nebulosus agy velején, elhatároló feleletet adni jelenleg nem tudunk. Ügy gondoljuk, hogy a szövettani kép igazolni fogja azt a makroszkóposán is valamelyest sejthető nézetünket, hogy a torus semicircularisban nem a n. oculomotorius és a n. trochlearis magvai nagyok, hanem a toruson áthaladó ill. a torusba érkező rostkötegek tömegesek. A halak telencephalo n-jának basalis részét az area olfactoria, tetejét az epistriatum képezi. — Az area olfactoriába sugárzanak be a szagló receptorból érkező afferens rostok. A halak előagyának legfontosabb funkciója a szaglóingerület felfogása és feldolgozása. Régebben a halak előagyát csupán „szaglóagynak" tartották. Hogy vezető szerepet nem játszik az idegi folyamatokban, azok a kísérletek igazolják (Karamjan 1951, 1956), melyek szerint az előagyuktól megfosztott halakon is ki lehet építeni fény- és hangingerre feltételes reflexeket. Az újabb megfigyelések (Hale 1956) viszont azt mutatják, hogy az előagy épsége elengedhetetlenül szükséges a halrajokon belül, a közösségben kialakult aktusok normális kiviteléhez. Ilyenformán az előagynak szerepe van az alkalmazkodási reakciókban. Persze nagyon valószínű, hogy az alkalmazkodás kiváltásában elsősorban a szagló receptornak van szerepe, hiszen az epistriatum elsősorban az area olfactoriából kap afferens rostokat. Az area olfactorián kívül funkcionális kapcsolata van az epistriatumnak a köztes- és a középaggyal is. Az általunk vizsgált halak legnagyobb részének nagy és tagolt haemisphaerái vannak. A halak életmódja általában megkívánja a -508