Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Verne művei mai nevelési törekvéseink tükrében

(IV. rész. II. fejezet. Ifjúsági Könyvkiadó 1957. kiad. 343—347. 1.) Verne egyébként a főhős Sándor Mátyás — Antekirtt doktornak a hipnózisról szóló magyarázataihoz kritikailag hozzáfűzte, hogy „tudományosan ... egyáltalán nem bizonyítható, hogy olyan távolbahatások, amilyenekről az orvos beszélt, csakugyan előidézhetők." — A szuggesztív-hipnotikus motívumok egyébként Verne korai műveiben és később is szerepelnek. A lelki jelenségek közül elsősorban a rendkívüli, a feltűnő (mint pl. exaltáltság, hipnózis, — némelykor bizonyos fatális tévedések) kötötték le az író figyelmét. Viszont a mindennapi, normális lelki folyamatok iránt Verne sokkal kevésbé volt érzékeny. Nem törekedett a lelki jelenségek finomabb, mélyreható megfigyelésére és írói ábrázolására. [21] I. m. III. rész, 2. fejezet (244. 1.) Antekirtta szigetének lakói „sem rabszolgái, sem a szó közönséges értelmében vett alkalmazottai nem, voltak a sziget tulajdonosának (!) hanem ragaszkodó munkatársai. Lassacskán rendszeres önkormányzatot alakítottak ki..." [22] Érdekes meglátása itt Vernének, hogy a technika magában véve nem feltétlenül hat kedvezően a társadalom, életére. Lehet vissza is élni a technikával, lehet káros, rossz célokra felhasználni. Ebből a lényegében értékes, reális felismerésből azonban nem lát kiútat, mert inkább a tömeg tudatlanságát okolja a lehetséges visszaélésekért. Az író pesszimizmusa itt általánossá lesz: sem a tudatlan, éretlen tömeg nem rokonszenves az írónak, sem a gőgös, magános és önző feltaláló. — Ennek az írói szemléletmódnak hibái, korlátai a szerzői polgári racionalizmusából, arisztokratizmusából fakadnak. Nem látja meg, hogy a technikával való visszaélésekért a társadalmi rendszer a felelős elsősorban. [23] Az egyébként érdektelen meseszövésben csupán egy pedagógiai mozzanat érdemel figyelmet: a főhős, Delpierre Natalis, egyszerű francia parasztfiú, 31 éves korában tanul meg írni-olvasni. A szerző kifejti, hogy a tanuláshoz fogékony gyermeki agyvelő szükséges (IV. fejezet), de az értelmes parasztfiú erős akarattal le tudta győzni a nehézségeket, A magánhangzókat egy leckében megtanulta, a tanulása gyorsan haladt. [24] Pl. közös megegyezéssel a szülőföldre, az otthonra emlékeztető neveket adta a sziget egyes pontjainak, mint „Zéland-folyó, — „Családi-tó", — Aucklanddomb", — „Francia, — Brit, — Amerikai fok" stb. Más elnevezések a táj jellegére, ill. a tájjal kapcsolatos eseményekre utaltak. [25] I. m. III. fejezetében. Itt az író sematizálva, bizonyos fölényeskedéssel, megnemértéssel szól a kicsinyekről. Tükröződik ebben a laikus felnőtt felületessége is, aki a kisebb gyermekekben még alig tud egyéni sajátosságokat ész

r revenni, pedig természetesen egyéni sajátságaik a 8—10 éves gyermekeknek is "v annak. [26] A burzsoá nemzetkarakterológia" felületes általánosításokra, gyakran idealista, szellemtörténeti sematizációra épít. Könnyen és gyakran válik a felszines nemzetkarakterológia a nemzeti elfogultság kifejezőjévé. Verne regényében általában a francia gyermekek, de különösen Briand, — rokonszenvesebb, mint) az angolok, főleg a gőgös és makacs Doniphan; ez az írói ábrázolásmód polgári nacionalizmusra vall. [27] A számításbeli hibát az okozza, hogy Mastont számolás közben telefonon felhívja imádója, egy öregedő gazdag özvegy. Beszélgetés után követi el Maston a végzetes számítási hibát. — Egyébként a tévedések, hibák sokszor gyakorolnak jelentős kihatást a Verne-regények meséjében. (Pl. a Grant kapitány gyermekei-ben többször is.) Így kerülnek olyan pszichológiai momentumok a Verne-regénybe, amelyek sokszor lényeges hatással vannak a cselekményre. — A tévedések forrása többnyire a figyelem pillanatnyi szétszórtsága, szórakozottság. [28] A szerelem és féltékenység Verne-nél patetikus, erősen külsőséges vonásokkal bír, erősen mesterkéltté teszi a művet. Ez a motiváció megfosztja a regényt eseményes, izgalmas jellegétől. Az író nem tudja a szerelmi érzéseket művészi hitelességgel, belső átéléssel formálni, kétségtelen, hogy ezt a gyermek-olvasók nem igénylik, sőt mintha megéreznék az ilyen Verne-regények felemásságát, lényegében disszonáns jellegét. — Ez a magyarázata annak, hogy 75-