Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Verne művei mai nevelési törekvéseink tükrében

azt a spontán hatást tükrözik, amelyet a Verne-regények olvasása a 10—14 éves, felsőtagozatos tanulókban kiváltott. E spontán jelleggel magyarázható a gyermeki megnyilatkozásuk számos vonása: így a megfogalmazás kezdetlegessége számos esetben, — a konkrétizáció számos gyermekes, naiv vonása — a kritikátlanság és az olvasás felszínes-élményszerűsége, amelyet igen nagy mértékben, egyoldalúan csak a harcos, izgalmas részletek kötöttek le. Ezekből adódóan tipikus jelenségként észlelhető, hogy a regények izgalmas meseszövése, harcias jelenetei gyakran elvonták a gyermekek figyelmét az értékes nevelő mozzanatoktól, az elgondolkoztató, értékes és időszerű ismeretterjesztő részektől. Felvetődik mármost a kérdés: mennyiben tükröződnek az életkorra jellemző, általános fejlődési sajátosságok az olvasók megnyilatkozásaiban, — és mennyiben írhatók a jellemzett fogyatékosságok az olvasás spontánitásának rovására? A gyermekek irodalomolvasási szintjének problémáival a gyermeklélektani irodalomban sokan foglalkoztak [56], A szovjet kutatók közül pl. JASKOVA az analízis és szintézis különböző színvonalának tipikus megnyilvánulásait látta egyes életkorokra jellemzőnek. Ezzel a kissé sematizáló felfogással szemben NYIKIFOROVA [57] szerint az V—IX. osztályban (tehát 11—15 éves korban) előtérben van az analízis, a szintézis elmarad az analízistől. Ezt azonban nem annyira szükségszerű életkori vonásnak, sajátságnak, mint inkább az irodalomoktatás hibáinak, egyoldalúságának tudja be a szerző. A magunk tapasztalatai alapján azt állítjuk, hogy az V—VI. osztályosok megnyilatkozásaiban megvannak a nyomai mind az analízisnek, mind a szintézisnek, bár mindkettő (a fentiekben jellemzett) naiv fokon áll; viszonylag nagyobb súlya van ebben az éleikorban a naiv, felületes analízisnek, mint a szintézisnek, — bár az sem hiányzik teljesen. A VII—VIII. osztályban a válaszok egy része már differenciáltabb, kritikusabb, alaposabb. Nem annyira azt látjuk lényegesnek, hogy analitikus-e, vagy szintetikus jellegű a gyermeki megnyilatkozás, mint inkább azt, hogy akár az analízis, akár a szintézis mennyire megokolt, mennyire differenciált, mennyire lényegretörő és mennyiben tudja a gyermek az analízist, a konkrétumokat összekapcsolni a szintézissel. Eszerint tehát a gyermeki megnyilatkozások lényeges, tipikus vonásait az analízis és szintézis színvonalában és összekapcsoltságában (illetve öszösszefüggéstelenségében) kell keresnünk. Ez utóbbi megállapításaink, hangsúlyozzuk, a spontán gyermeki olvasásra és spontán megnyilatkozásokra vonatkoznak. A Verneankétok, beszélgetések tanulságai viszont arról győznek meg. hogy az analízis és szintézis foka, színvonala, Összekapcsoltsága igen rugalmas jellegű, nevelői irányítással aránylag könnyen fejleszthető. 69