Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Istók Barnabás: Gazdasági állataink életfenntartó energiaszükségletének egyszerű kiszámítása

Az elmondottakat figyelembe véve szükségesnek látszik az életfenn- * tartó táplálóanyag-szükséglettel és annak kiszámításával foglalkozni. Jelen sorok tárgya ennek megfelelően az életfenntartó keményítőérték szükséglet nagysága és egyszerű kiszámítása az állatok testsúlya szerint. Az életfenntartó táplálóanyag-szükséglet irodalma: Az életfenntartó táplálóanyag-szükséglet kérdésével csaknem minden takarmányozási szakkönyv több-kevesebb részletességgel foglalkozik. ha nem is mindegyik a legkisebb állattól a legnagyobbig teljes öszszefüggésben. Hazai viszonylatban legkimerítőbb e téren Baintner K. Takarmányozástana [1], melyben a legtöbb segítséget találtam az egyes hazai és külföldi szakírók adatait tartalmazó első számú táblázat Összeállításához, s ahol az általam gyakorlati nehézkességük miatt fel nem sorolt egyéb módszerek is megtalálhatók. Szarvasmarha-', sertés- és juhtenyésztés vonalán a legkielégítőbb részletadatokat Schandl J. (14., 15., 16.) könyvei tartalmaznak, míg a baromfiak életfenntartó táplálóanyag.szükségletének gerincét Csukás: Baromfitenyésztés [2] szolgáltatta. Világirodalmi vonatkozásban az életfenntartó táplálóanyag-szükséglettel Rubner (1854—1932.) foglalkozott igen részletesen, aki a testfelület alapján megállapította, hogy az állatok életfenntartó szükségletének nagysága a testsúly 0,66 hatványával fordítva arányos. Brody (1945.) módosítva e számot 0,73 hatvánnyal jelölte ezt meg. Törvényszerűségeiknek érdekes alátámasztói Kauntz—Slanetz—Johnson (1957.), akik megállapították, hogy a testsúly fenntartásához szükséges takarmány mennyisége függ az állat testsúlyától (stb.-től), de nem függ az állatott korától. A francia mezőgazdasági szakirodalom a ,,Larousse"-ból [10] láthatóan, fiatal, növendék és kifejlett különböző súlyú szarvasmarha, sertés és juhok életfenntartó táplálóanyag-szükségletét egyaránt megadja Nemcsak a francia állattenyésztés beszél külön életfenntartó és termelő táplálóanyag-szükségletről fiatal és növendék állatoknál is, de az angol és orosz nyelvű irodalomban is találunk erre utalást. Craddock—

Turnbull J. N. [4], 400—800 font súlyok (180—363 kg) közötti növendékmarhák külön életfenntartó és külön termelő energiaszükségletéről ír. A Szovjetunióban Szergovancev [18] már 1923—25-ben növekedő sertések külön életfenntartó és termelő táplálóanyag-szükségletéről tesz említést. Sture E. [17] tyúkok életfenntartó és Jourmaliat [6] borjak életfenntartó és a különböző súlygyarapodásnak megfelelő energiaszükségletről ír. A német adatok többnyire Nehring [11] könyvéből származnak. Mindezekkel ellentétesnek látszik Hansson (1954.) véleménye, aki a növekedő állatok pontos életfenntartó szükségletének helyi, konkrét kiszámíthatatlanságáról ír. Ez viszont természetes is, hiszen biológiai értelemben valamely állat átlagtól eltérő jó, vagy rossz voltát pontosan az eltérő tulajdonságai adják, amit kiszámítani előre lehetetlen, de aminek értékeléséhez feltétlenül szükség van magának az átlagnak ismeretére, aminek megállapítása jelen sorok célja is. ,5.90