Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Pócs T., Pócsné Gelencsér I., Szodfridt I., Tallós P., dr. Vida G.: Szakonyfalu környékének vegetációtérképe

ott csertölgy jelenik meg. Gyepszintjéből hasonlóan eltűnnek a higrofilabb elemek. Szubasszociációi kis kiterjedésűek, az előbbi társulás hasonnevű szubasszociációival analógok: 29: Petraeae—Carpinetum oxalidetosum és 30: Petraeae—Carpinetum nudum. 31: Madársóskás bükkös (Fagetum oxalidetosum). Páradús völgylejtők humuszgazdag talajának extrazonális, montán jellegű erdeje. Különösen völgyfőkben mutat igen szép növekedést, ahol az összehordott humuszgazdag törmeléket az összefolyó felszíni vizek nyirkosán tartják. Gyepszintjében az uralkodó madársóska mellett gyakori az árnyékvirág (Majanthemum bifolium) és a hölgyharaszt. Érdekes alpin-illyr fajta az e vidéken már igen ritka zalai bükköny (Vicia oroboides). Mohaszintjében lúcfenyvesekkel közös fajok is előfordulnak: Haplozia lanceolata, Riccardia multifida, R. sinuta, Scapania nemorasa stb., bár korántsem olyan gyakran és tömegesen. 32: Selyemsásos patakparti égerliget (Aegopodio-Alnetum caricetosum brizoidis). Ez a higrofil növényzetű patakparti égerliget a kavicsosmedrű patakokat kíséri alig pár méter széles sávban. A tömeges ligeterdei fajokon és gyepszintben kefesűrűen növő selyemsáson kívül gyakoriak a bükkös jellegű erdőkkel (Fagetalia sorozat) közös fajok is (pl. berki szellőrózsa = Anemone nemorosa). Koronaszintjében a mézgás égerhez a zselnicemeggy (Prunus padus) és a lúcfenyő (Picea abies = P. excelsa) társul szálanként. 33: Struccharasztos patakparti égerliget (Aegopodio—Alnetum struthiopteridetosum). Szakonyfalu és Kétvölgy között végig kísérik a Szokonyfalvi patakot a struccharasztos égerligetek, s a völgynek ezzel magashegyvidéki jelleget kölcsönöznek. Az előbbi szubasszociációtól eltérően főleg kötöttebb, agyagos talajon élnek állományai. Az előbbihez hasonló összetételű koronaszint alatt a struccpáfrány (Mateuccia struthiopteris) vállig érő sűrűje díszlik. Ennek ellenére nem vonható a társulás az igazi magashegyvidéki égerligethez (Alnetum incanae v. A. glutinosae-incanae), hiányoznak belőle a többi magaskórós fajok (Aconitum-ok, Delphinium, Petasites stb.), a Doronicum austriacum sem ebben a szubasszociációban él. 34: Égerláp (Carici elongatae-Alnetum.) Területünkön mindössze egy nagyobb és egy töredékes állományát ismerjük. Mindkettőben tömeges a névadó jellemző faj. emellett elég fajszegény állományok. -471