Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Pócs T., Pócsné Gelencsér I., Szodfridt I., Tallós P., dr. Vida G.: Szakonyfalu környékének vegetációtérképe

23: Mészkerülő bükkös csupasztalajú típusa (Luzulo-Fagetum nudum). Az előbbitől csak negatívumokban tér el, gyepszintje és mohaszintje csaknem teljesen hiányzik. A térképen megkülönböztetése állományainak kiterjedt volta miatt indokolt. Az előbbiekhez képest kevésbbé meredek lejtőkön él, így átmenetet mutat a bükkelegyes fenyves felé. 24: Mészkerülő gyertyános-tölgyes (Luzulo-Carpinetum). A mészkerülő bükköstől abban különbözik, hogy egyes bükkös elemek elmaradnak belőle és tömegesen megjelennek a gyertyánostölgyesek fajai (Carpinion csoport elemei), mint pl. az olocsán csillaghúr (Stellaria holostea). Ez a növénytársulás az erdei ciklámen (Cyclamen europaeum) optimális, tömeges előfordulási helye, amely nyár végétől illatos, lila virágdíszbe öltözteti az avart. Termőhelyigénye eltér a mészkerülő bükkösétől: a lejtők alsó harmadában, völgytalpakon találjuk a mészkerülő gyertyános-tölgyes állományait. 25: Mészkerülő gyertyános-tölgyes csupasztalajú típusa (Luzulo-Carpinetum nudum). A mészkerülő bükkösökkel analóg módon tér el a tipikus társulástól, előfordul Polytrichum fáciese is. 26—28: Gyertyános—kocsános-tölgyesek (Querco robori— Carpinetum mediostiriacum). A talajvíztől befolyásolt talajok gyertyános tölgyese, hol a gyertyán mellé kocsános tölgy társul. Aljnövényzetében gyakoriak a ligeterdőkkel közös fajok (pl. erdei tisztesfű = Stachys silvatica), sőt, koronaszintjében még az éger is megjelenik. Területünk egyik ritka növénye, a kakasmandikó (Erythronium dens-canis) is e növénytársulás tagja. Több szubasszociációra oszlik: 26: Madársóskás gyertyános tölgyes (Robori-Carpinetum oxalidetosum). Mérsékelten savanyú, agyagbemosódásos barna erdőtalajon kialakult erdőtípus, kedvező humifikációval. A talajvíz befolyása még nem túl erős. Gyakori elegyesen ebben a társulásban is a lúcfenyő, a szálanként elegyedő erdeifenyő is igen jó növekedésű. Gyepszintjét a tömegesen fellépő madársóska, hölgyharaszt (Athyrium filix-femina) és szálkás pajzsika (Dryopteris spinulosa) különbözteti meg a többi szubasszociációtól. -469