Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Pócs T., Pócsné Gelencsér I., Szodfridt I., Tallós P., dr. Vida G.: Szakonyfalu környékének vegetációtérképe

kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), ördögharaptafű (Succisa pratensis), ritka tőzegmohafajok (Sphagnum compactum var. squarrosum f. laxum, Sph. squarrosum, Sph. quinquefarium Sph. robustum). 15: Csarabos erdei fenyves (M.-P. callunetosum). A terület legnagyobb kiterjedésű erdei fenyvesei sokszor degradáció útján jöttek létre. A talaj tápanyagszegénysége miatt a fák magassági növekedése igen lassú, 100 éves erdei fenyők is alig érik el a 14—15 méter magasságot. Cserjeszintje gyér. Gyepszintjében egyeduralkodó a csarab (Calluna vulgaris), hacsak az alomgyűjtés miatt további degradáció nem állt be; ez esetben az igen vékony termőréteget csak mohák és zuzmók borítják. (1. 41. pont.) 16: Bükkelegyes lúcfenyves (Bazzanio-Abietetum praealpinum). Állományai a hűvös oldalvölgyek északra néző zugaiban, jellegzetes extrazonális helyzetben fordulnak elő, nyirkos, mérsékelten savanyú talajon. A lombkoronaszintben a 30 méter magasságot meghaladó lúcfenyő mellett jelentős szerephez jut a bükk is. Gyepszintjében a fecsketárnics (Gentiana asclepiadea) és hegyi pajzsika (Thelypteris limbosperma), alkalmanként a madársóska (Oxalis acetosella) vagy a fehér acsalapu (Petasites albus) uralkodnak. Jellemző még a bordaharaszt (Blechnum spicant) gyakorisága. Mohaszintjében hegyvidéki fenyvesekre jellemző fajok dominálnak. (Scapania nemorosa, Lepidozia reptans, Nowellia curvifiolia, Bazzania trilobata, Calypogeia fissá, C. trichomanis, Haplozia lanceolata, Riccardia sinuata, R. palmata). 17: Csarabos fenyérek (Calluno-Genistetum germanicae). Az Örséggel szemben alárendelt szerepük van, kis területen fordulnak elő. Mohaszintjükben jellemző a Buxbaumia aphylla és Dicranum spurium fellépése. (Utóbbi szórványosan csarabos erdei fenyvesekben is.) 18—20: Elegyes erdei fenyvesek (Pino-Quercetum ass.) Az elegyetlen erdei fenyvesek mellett a másik legelterjedtebb zónális növénytársulás. Lombkoronaszintjében lombos fák keverednek az erdei fenyővel, gyepszintjében a lomberdők (Querco-Fagetea társulásosztály) fajai a tűlevelű erdők fajaival (Vaccinio-Piceetea osztály) keverednek. így gyepszintjének gyakori fajai a gyöngyvirág (Convallaria majalis), aranyfürt (Solidago virga-aurea), körtikefélék (Pyrolaceae), jellemző a sasharaszt (Pteridium aqulinum) tömeges előfordulása. 18: Áfonyás elegyes fenyves (P.-Qu. myrtilletosum). Koronaszintjében a kocsános tölgy (Quercus robur) és kocsánytalan tölgy (Qu. petraea) elegyedik az erdei fenyővel, gyepszintjében az 25 465