Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Pócs T., Pócsné Gelencsér I., Szodfridt I., Tallós P., dr. Vida G.: Szakonyfalu környékének vegetációtérképe

északi és keleti peremvidékén, mely utóbbiba Nyugat-Dunántúl is beleesik. E területek növénytakarójában a posztglaciális fenyő-nyír klímafázis óta folyamatosan nagy szerep jut a tűlevelű fáknak, főleg az erdei fenyőnek. Ennek megfelelően területünk zonális — tehát sík, de talajvízhatásoktól független területen élő, az illető zónára jellemző — növénytársulásai vályog- és agyagtalajon a tölgy- és bükkelegyes fenyves (Pino-Quercetum), kavics és homoktalajon az elegyetlen, tiszta Lapított korpa-fű (Lycopodium anceps), az erdei fenyvesek jellemző faja, Alsószölnöknél, erdei fenyvesben. (Pócs T. felv.) faállományú erdei fenyves (Myrtillo-Pinetum). Gyertyános-tölgyesek csak a völgy oldalakon, bükkösök és lúcfenyvesek az északi, tölgyesek a déli lejtőkön, tehát extrazonális helyzetben fordulnak elő. Más vegetációzónákban természetesen ezek, az itt lejtőre szorult társulások zonálisak lehetnek. E két csoportba nem tartoznak bele a talajvíztől és más talaj tényezőktől sokkal jobban befolyásolt ún. edafikus (azonális, euri- v. plurizonális) társulások, mint amilyenek a láprétek, ligeterdők stb. A következő felsorolás a területen térképezett, tehát kiterjedtebb növénytársulásokat tartalmazza rövid jellemzés kíséretében, a térképjelkulcs sorrendjében és sorszámaival. A térkép ezeken kívül feltünteti egyes, a növénytakaró képében jelentős fa- és cserjefajok előfordulását, valamint a terület tőzegmoha (Sphagnum) lelelőhelyeit is. -455