Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A mozgás kérdése a földrajzi környezetben

let helyett négy felület jelentkezik, azaz: a mozgást fenntartó energiacsoportok fajtája szerint ő négy geomorfológiai szintet állapít meg. Ezek az abráziós-akkumulatív szint, az eróziós-tektonikai szint, a hóhatár szintje és a felső denudációs szint [8]. A négy felület hol közeledik egymáshoz, hol távolodik. Helyenként össze is érhet. Szabálytalansága a különböző erőtényezők gazdagságát, tér- és időbeli változatosságát, a kombinációk sokaságát mutatja. Mennyit változott például a denudációs szint és a hóhatár szintje a jégkorszakok óta, és a jégkorszakok idején. A preglaciális völgyekbe nyomuló gleccserek a keskeny folyóvölgyeket a jégkorszakban alakították át teknővölgyekké. A jégkorszak elmúltával viszont a folyami erózió hatolt be a pleisztocén hóhatár szintjének morfológiai birodalmába. Ritmusok az általános letárolásban. A földfelszíni anyagmozgás időbeli változása hosszabb és rövidebb, egymással összefüggő, periodikusan megjelenő, vagy elhaló, gyengülő és erősödő, egymást felváltó hatások eredménye. Legkisebb a napi és az évszakos ritmus időtartama. Hosszabbak a földtörténeti korok periódusai, például a jégtakaró munkaterületének kiterjedése és összezsugorodása, a tenger előnyomulása és viszahúzódása. Az általános letárolás változásának fő alapja az időjárás és az éghajlat hosszú és rövid ütemű ritmusa. De alapja lehet a belső erők működése is, amennyiben éppen ezek váltják ki a külső erők aktivitását. Ha az üledékgyűjtő geoszinklinálisból egy következő fejlődés-szakaszban hegységek emelkednek ki, úgy a régebbi akkumuláció helyébe jelentős eróziós folyamatok lépnek, és megfordítva, egy lesüllyedt területen a lepusztulást felhalmozás követi. Az anyag állandó mozgására a földtörténet valamennyi korszakában találunk jellemző példákat. Valamennyiből az a tanulság, hogy sohasem külön az exogén, vagy külön az endogén tényezők hatnak. Mindkét erőcsoport bonyolult összetétele az, ami a földfelszín anyagának mozgását, a felszín ritmusos fejlődését előre viszi. Mindenkor az energiák és mozgások szintézisét kell szem előtt tartanunk, a legfőbb hatóerőket kell szemügyre vennünk, mert a földfelszín adott formáiban ezek összetétele fejeződik ki. A ritmusból következik, hogy a morfológiai zónák — mint a fejlődés eredményei — nem mindig olyanok voltak mint ma. Az éghajlati övek területi ingásával együtt helyüket is változtatták. A variációk száma ezért szinte végtelen. így például a jégkorszaki periglaciális területek morfológiai állapota nem volt azonos a mai (szintén periglaciális helyzetű) tundrák formakincsével. Az akkori tundrák más földrajzi szélességen feküdtek, a maitól eltérő volt napsugárzásuk és csapadékmennyiségük. Máskor a különböző időben jelentkező hatások komplex keveredése figyelhető meg. Kisalföldünk jelenleg a nedves, mérsékelt övi, folyóvízi-eróziós morfológiai tartományba sorolható (Bulla Béla). A különböző morfológiai tényezők, de főleg az éghajlat megváltozásának eredményeképpen benne egyrészt régi fosszilis, másrészt jelenlegi recens formák szövődnek össze. -380