Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kovács Vendel: Az utasítás, közlés és beszélgetés dialektikus összefüggéseiről
hogy minden már áitala megoldható feladattal való megbirkózást rábízunk. Félreértés ne essék! Nem azért sürgetjük az utasítás fokának a beszélgetésen keresztül való mielőbbi elérését, mintha a szocialista nevelés és tanítás célja az utasítgatások mielőbbi és mennél pontosabb végrehajtása. s az ezekhez szükséges készség megszerzése lenne. Sőt ellenkezőleg. Azért kell mindent megtennünk a felszólítás fokának mennél gyorsabb elérése érdekében, hogy mennél előbb jusson el a gyermek a feladatmegoldások önálló fokához. A feladatok ugyanis állandóan bonyolódnak. A bonyolultabb feladatmegoldásokhoz az egyszerűbb feladatmegoldások módjainak önálló alkalmazására van szükség. Ha az egyszerűbb műveletek alkalmazása is állandó magyarázásra, értelmezésre szorul, akkor a bonyolultabb folyamatok levezetéséhez alig lesz valami köze a gyermeknek. Az állandó kitérés zavarja a folyamat egészének átlátását és megértését. Meddő kísérlet volna pl. Petőfi forradalmiságát osztálymunkával vizsgálni, ha a tanulók már előbb nem jutottak el a költemények önálló elemzésének valamelyes fokához. Nemcsak azért, mert az önálló verselemzések eredményei jelentenek elsősorban használható tényanyagot minden további elemzéshez, hanem azért is, mert a költeményelemzésekben végzett önálló próbálkozások teszik képessé a tanulókat arra, hogy a költő személyiségjegyének elemzéséhez a siker reményében foghassanak hozzá. Természetesen a költemények önálló elemzése sem egyszerű feladat. Ezt is meg kell hogy előzze több közös próbálkozás. De a tanulóknak úgy kell részt venni ezekben a próbálkozásokban, hogy az aktivitás már a kezdet-kezdetén is az önállóság felé mutasson. Ha pl. a „Toldi" tárgyalása során azt akarjuk megláttatni a tanulókkal, hogy Toldit a haza és a maga becsülete vezette az idegen vitéz legyőzésében, akkor nem az egyéni érdek és a közösségi érdek magyarázgatásából indulunk ki, hanem abból a problémából, hogy mi vezette Toldit, s miért nem zárkózott sértődöttségébe, stb. Erre Toldi maga válaszol kimondott, vagy ki nem mondott beszédével, viselkedésével, cselekedeteivel, teljesítményével. Persze még így sem várhatunk a tanulóktól azonnal könnyed tájékozódást. Meg kell jelölnünk azt is, hogy az elbeszélés mely részeiben, hol keressék a választ. S még ilyen irányítás mellett is először csak emeljék ki azokat a sorokat, amelyek eligazítanak bennünket a probléma megválasztásában, s csak azután kutatjuk, hogy választ adnak-e és milyen választ sugalmaznak. A válaszok kiegészítése a nevelőre vár. De amint lezártunk egy helyes megállapítást, máris új tényeket keresnek a tanulók; most már a nevelő által élesebben megvilágított szempont segítségével. Miközben ilyen és hasonló munkát végeznek a tanulók, nézőpontok, értékelési szempontok alakulnak és erősödnek bennük. Ha eddig csak az eseményt figyelték volna olvasás közben, ezután erősebb tényező lesz az értékelés, a mélyebb értelmezés is. Ezzel kiemelődnek a tanuló számára bizonyos részek az olvasott szövegből, amelyek többet mondanak neki az ese37