Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Nagy József: Hámán Kató

kások, akik maguk is nem egyszer szűkölködtek, megértették, hogy a börtönben sinylődő elvtársaknak és hozzátartozóiknak még sokkal súlyosabb a helyzetük. A Nemzetközi Vörös Segélyhez írt tájékoztatójában leírja, hogy a bebörtönzöttek ellátását hogyan szervezik meg. ,,Az elvtársak a szükségleteiket, kívánalmaikat levél útján szokták közölni hozzátartozóikkal, akik aztán a levelet átadják, hogy lehessen azokat teljesíteni [44]. A börtönben ülőknek élelemmel és ruhaneművel való segítése, könyvekkel való ellátása kétségtelenül komoly feladat volt. Nem volt azonban sokkal könnyebb munka a börtönben lévők hozzátartozóinak a megsegítése sem. A kommunista mozgalomban résztvevők hozzátartozói nem minden esetben voltak maguk is kommunisták. Az anyák és feleségek közül nagyon sokan nem értették az áldozat értelmét, s gyakran kárhoztatták azokat, akik férjüket, vagy fiukat bevonta a mozgalomba. Nem egyszer megtörtént, hogy az élelem, ruha vagy pénzsegélyt vivő Hámán Katót kiutasították a lakásból, vagy vitában kellett meggyőzni az elkeseredett embereket. Kemény, határozott kommunista öntudat kellett ahhoz, hogy ne sértődjön meg, hanem a mozgalom érdekét fölé tudja helyezni saját személyének. Mint a Vörös Segély titkára is végzett szervező munkát Hámán Kató. 1929 őszén ő szervezte meg a váci fegyházban meggyilkolt Lőwy Sándor temetését. Október 29-én 40—50 kommunistával megjelent Vácon és mint Lőwy Sándor rokona számon kérte a börtönigazgatótól a fiatal kommunista meggyilkolását. A rendőrség is felfigyelt a kommunista temetésre és már a temetőben megkezdődtek a letartóztatások. A letartóztatottak között ismét ott volt Hámán Kató is. A rendőrségen azonban nem tudtak ténylegesen semmit ellene bizonyítani, így szabadon engedték, de ismét rendőri felügyelet alá helyezték [45]. Az 1930-as évektől kezdve személye már annyira ismert volt a rendőrség előtt, hogy csak a legnagyobb óvatossággal végezhette mozgalmi munkáját. Hiába volt azonban minden óvatosság. A mozgalomtól nem tudott elszakadni, a rendőrség pedig figyelemmel kísérte minden lépését. 1934 nyarán 24 társával együtt újra lebukott Hámán Kató [46]. A letartóztatottakat a rákoscsabai csendőrlaktanyába vitték és kegyetlenül megkínozták. A csendőrlegények nem válogattak a kínzási módszerekben. A gúzsbakötés, a gumibotozás és talpalás egyaránt szerepelt ,,vallatási" eszközeik között. Egy nagy köves helyiségben folyt napokon keresztül az elfogottak kínzása. Nem kímélték a szadista pribékek a már ekkor 50 éves őszülő asszonyt sem. Napokon keresztül verték gumibottal a talpát, s a veséjét, hogy vallomást csikarjanak ki belőle. Azonban minden kínzás hiába való volt. Az elítélést azonban így sem kerülhette el. Börtönbüntetését a Markó utcában töltötte, ahol állandóan kézimunkázott, tanult. Egy hatalmas ágyterítőt akart készíteni és annak az árából a Szovjetunióba utazni, hogy meglássa azt az államot, ahol a proletariátus kezében van a hatalom és meggyógyíttassa magát. 367-