Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Nagy József: Hámán Kató

tudósoktól is, akik követelték a statáriális tárgyalás beszüntetését. A nemzetközi tiltakozás hatására a kormány kénytelen volt a kommunista vádlottak ügyét rendes bíróság elé utalni. Az ítélet elmaradt, a vádlottak még több mint félévig vizsgálati fogságban maradtak. 1926. július 12-től augusztus 6-ig tartott a törvényszéki tárgyalás, ahol 29 forradalmárt: kommunistát és baloldali munkást ültettek a vádlottak padjára. A statáriális tárgyalástól eltelt több mint félév idegőrlő magánya és bizonytalansága nem törte meg a kommunisták ellenállását. Nem tört meg Hámán Kató sem. Kihallgatásán öntudatosan válaszolta a bírónak: ,,Teljes mértékben helytállóik midazokért, amit a kommunisták a proletárdiktatúra alatt és azután cselekedtek és büszke vagyok arra, hogy munkájukban magam is részt vettem" [31]. „Én a dolgozó asszonyokat képviseltem abban a mozgalomban, amelyért most mindannyian börtönben ülünk." Tudta, hogy nem várhat kíméletet az ellenforradalmi bíróságtól, mégsem tagadta meg múltját és jelenét, az utolsó szó jogán mondott beszédében nem saját magát védte, hanem harcra buzdította a proletariátust. „Munkásasszonysorsom betetőzéseként érzem, hogy a vádlottak padján szemben állok azzal az egész rendszerrel, amely a proletariátust állati életre kényszeríti és innen kérdem proletárnő testvéreimet: meddig várnak, és tűrnek még? Mert elmúltak azok az idők, amikor gyámoltalanul, tehetetlenül, elkeseredetten álltunk; a kommunista párt most megmutatja nekünk a felszabadulás világos útját." „Azzal a meggyőződéssel állok itt a bíróság előtt, hogy a proletárasszonyoknak az útját, a konyhában és a háztartásban álló háztartási rabszolgától a proletárosztályharcban a munkással együtt küzdő proletárasszonyig sokezer proletárnő testvéreimmel együtt tettem meg. Tudják önök bíró urak, hogy mit éreznek a tízezernyi munkanélküliek asszonyai, a proletáranyák, ha gyermekeik kenyeret kérnek és nem tudnak adni nekik? El tudják önök képzelni, hogy mit érez ilyenkor a munkásanya? Megmondom önöknek: arra a pontra érkezik, amikor az ember szabad kezével és körmeivel képes harcba menni. És tudják meg azt is, hogy sokezer proletáranya veti fel már most magában a kérdést, mi a kivezető út ebből a nyomorúságból, hol az a vezető, aki ezt az utat megmutatja? Ennek a vezetőnek az alakja egyre világosabban és hatalmasabban bontakozik ki a magyar proletármozgalamban. A kommunista párt ez a vezető. Sok ezer proletárasszony, tízezernyi öntudatra ébredt munkásanya fogja követelni önöktől, hogy adják meg a kommunista pártnak a legális munka lehetőségét. És munkásnők ezrei fognak pártunknak ezért a legalitásáért küzdeni. A kommunista párt legalitása már biztosítva van a harcoló munkásasszonyok szívében és abban a harcban amit a legalitás eléréséért megküzdeni fogunk, ott fognak állni a proletáranyák is" [32], Ahelyett, hogy magát védte volna a bíróság előtt, mintegy szónoki emelvényről hirdette a proletariátusnak, hogy a magyarországi állapotok tarthatatlanok és a Szovjetunióban lévő munkakörülményeket állította például a magyar munkásság elé: „Magyarországon a terhes proletáranya terhességének utolsó napjáig dolgozik a gyárban és igen sok362-