Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kovács Vendel: Az utasítás, közlés és beszélgetés dialektikus összefüggéseiről

hatású. Az erőltetett applikációs közlés lerontja ezt a hatást és nem nyújt helyette értékesebbet. Még helytelenebb, ha a beszélgetés ezekhez az applikációkhoz kapcsolódik, s nem a feladatmegoldó folyamatokhoz. Az ismertetett folyamat a beszélgetéssel együtt is nevel. Mégis mulasztás volna, ha a beszélgetés lezárása után nem tudatosítanánk bizonyos erkölcsi, vagy világnézeti vonatkozásokat rövid, hatásos és meggyőződést sugárzó közléssel. Következzenek azonban ezek az ismertetett folyamat természetéből, tartalmából. A fizika oktatásában az anyag és energia megmaradásának törvényéhez való eljutás után magától adódik az applikáció, melyet kifejezetten is le keli vonni. Ha nem semmisül meg az anyag, nem is teremthető. A nevelő ezzel a tudományos atheista nevelést szolgálja. e) Igen hasznosan alkalmazhatjuk még az összefoglaló közlést is. Ez a beszélgetést zárja le. Annak fontosabb megállapításait összegezi. Egyben jelzi, hogy meddig jutottunk el, és sejteti azt, hogy mi van még hátra. Ezzel kapcsolatban azt jegyezzük meg, hogy eléggé nem méltányolt jelentősége van az oktatásban bizonyos folyamatok, feladatmegoldások lezárásának. Gyakran tapasztaljuk, hogy egy-egy tanuló lemarad. Még az előző problémánál tart akkor is, mikor már attól messze járunk. Az összefoglaló közlés következetes alkalmazása az elmaradásnak és elkalandozásnak is elejét vehetik. Ehhez azonban az kell, hogy az összefoglaló közlés bizonyos kiemelést kapjon, s a közlés után mindig tartsunk egy kis szünetet, vagy valamiképpen éreztessük a lezárást, a befejezést. Az a tanuló ugyanis, aki összeszedetten figyel a közlésre, a mondanivalót valamivel mindig megtoldja. A folyamatot tovább viszi. Ez az elsődleges „rendeződés" ugyancsak pillanatokig tarthat, mert a soron lévő feladat a folytatás felfüggesztésére szólít fel. De mint jelenség hosszabb-rövidebb ideig mindig fennáll, s ezért számolnunk is kell vele. A tanulók tekintete árulja el ezt, s különösen azoké, akik nagy odaadással figyeltek. A közlés után való rögtönkérdezés csak a nevelő számára jelent természetes folyamatot, mert neki ismerős a közölt rész is és az a mozzanat is, amely a közlés után következik. Az említett közlési eljárásokkal és általában a közlésről mondottakkal azt próbáljuk elsősorban megvilágítani, hogy a közlés nem ,,egy szükség esetén" alkalmazandó módszer, hanem a maga idejében és a maga helyén, a maga szerepében igen fontos, más módszerrel nem helyettesíthető feladatokat tölt be. A közlésnek mindig meg vannak a maga nevelési, (erkölcsi, világnézeti) általában pedig motivációs tendenciái. Ezeknek a tendenciáknak a megvalósítására a beszélgetés nem mindig alkalmas. A tendenciák eredményes voltát ugyanis a beszélgetés, közelebbről pedig a tanulók ki nem számítható feleletei sokszor kétségessé teszik. 3*