Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Nagy József: Hámán Kató

Az öntudatra ébredés évei Hatvan és hatvani állomás jó iskola volt Hámán Kató számára. Az egyre erőteljesebbé váló munkásmozgalom Hatvanban jól éreztette hatását. A vasúti munkások szervezkedésénél még jelentősebb volt a földmunkások és építőmunkások szervezkedése. Magának a hatvani járásnak is jelentős volt főleg a földmunkásmozgalma. Éppen 1905-ben és 1906-ban amikor az orosz munkásság megremegtette az orosz tőkések és földesurak hatalmát, Magyarországon is forradalmi helyzet volt érleíődőben. 1906-ban Heves megye 115 községe közül 47-ben volt szocialista szervezkedés, magának az eszmének az elterjedése pedig ennél sokkal szélesebbkörű [3]. Olyan idők következtek amelyben mindenkinek színt kellett vallani, hogy a barikádnak melyik oldalán foglal helyet. A harc azonban egyelőre az uralkodó osztály győzelmével ért véget még mielőtt teljes nagyságában kibontakozott volna. A szociáldemokrata pártvezetőség, amelyben már ekkor Garami és Weltner opportunista irányzata győzedelmeskedett, igyekezett levezetni a munkásság forradalmi harcát. A munkások és szegényparasztok helyzete 1906 után sem javult meg, a sok sikertelen megmozdulás és hatósági terror azonban átmenetileg visszahúzódásra kényszerítette a munkásságot. 1906 után viszont annál nagyobb méretekben bontakozott ki a „menekülő forradalom". Hámán Kató, aki egész gyermekkorában maga is átélte a nyomort és nincstelenséget nem egyszer fizette ki az útiköltséget a munkát kereső szegény emberek helyett. A hatvani állomáson keresztül menekültek a Heves és Nógrád megyei dolgozók ezrei az éhnalál elől Amerikába. Fájó szívvel nézte a kisebb, nagyobb csoportokba verődött embereket, akik nekikeseredetten vágtak az útnak, mert az úri Magyarország a legsoványabb megélhetést sem biztosította számukra. Tudta, hogy míg egyes födbirtokosok napokig tartó dáridókat rendeznek, a kivándorlók tarisznyájában még annyi ennivaló sincs, amennyivel a határig elutazhattak volna. Az ilyen tények egyre határozottabban meggyőzték arról, hogy neki is a munkásszervezetben van a helye. 1914-ben kitört az első imperialista világháború. Hatvan vasúti csomópont és a városon keresztül szállították a magyar katonák tíz- és százezreit a frontra, s ugyancsak Hatvanon keresztül tért ezeknek egyrésze vissza csonkán-bénán, mint sebesült. Látta az otthonmaradottak, az asszonyok, gyermekek nyomorát, s azt, hogy miközben a magyar dolgozok milliói éheznek, a parasztságtól az utolsó szemig elrekvirálják a gabonát és szállítják Németországba, s Ausztriába. Közvetlenül is igyekezett segíteni a lakosság nyomorán és szenvedésén. Hatvanból és környékéről is sok embert vittek a frontra és sok sebesült volt ezek között is különböző kórházakban. Hámán Kató akciót szervezett a sebesültek és hozzátartozóik megsegítésére. Ezen munka közben Hámán Kató lassan a háborúval szembeforduló tömegek —• elsősorban dolgozó asszonyok — vezetője lett. Számos esetben ő harcolta ki az egyszerű munkás, vagy parasztasszonyok részére a hadise* 350-